Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

A II. világháború befejezésétől napjainkig

A II. Világháború után a leggyorsabban a Vurstli tért magához és bár a háború alatt több látványosság megsérült, már 1945. május közepén fogadott látogatókat, igaz, szovjet fennhatóság alatt. A hangszóróból katonazene szólt, az óriáskereket már egy személlyel elindították. A valaha oly népszerű Panoptikumban a viaszszobrok meztelenül álltak, mert lelopták róluk a ruhát. Igaz, 1949-ben új lakók érkeztek: a kirakatba az akkori divatnak megfelelően felöltöztetett férfi és nő figurája került, lábuknál „Éljen az ötéves terv” feliratú tábla.  Végül a  Panoptikum sorsa is megpecsételődött:  1950-ben felszámolták, a bábukat elásták. Ugyanebben az évben az Angol Park és a Vurstli összevonásából és államosításából megszületett a Vidám Park, melynek kikiáltója 1951. augusztus 20-án így köszöntötte a látogatókat: „Elvtársak, elvtársnők, nincsenek csodák, tekintsék meg, mivel ámította egykor a dolgozó népet a reakció…”.

Akkoriban szinte semmire nem volt elég pénz, így a múzeumok felújítása elhúzódott.

A Műcsarnok helyreállítása Borsos László építész irányítása mellett zajlott. Először az épület külső részét állították helyre, majd ismét legyártották és visszahelyezték a Zsolnay kerámiaelemeket. Ezután helyreállították a belső tereket, és alkalmassá tették kiállítások rendezésére, majd az előcsarnok súlyosan megsérült Lotz freskóját Kákay Szabó György az 1950-es évek elején egészítette ki.
A Közlekedési Múzeum esetében a háború után csak arra volt erő és pénz, hogy a romokat eltakarítsák. 1946-ban kijavították a tetőt, 1949-ben terv született egy közlekedéstudományi központ felépítésére, melyben helyet kapott volna a múzeum is, de ennek megvalósítását ismét a pénz hiánya akadályozta meg. 1954-ben majdnem végzetes döntést hozott a Fővárosi Tanács VB Városrendezési Osztálya, amikor elhatározták az épület teljes lebontását. A munkálatok meg is kezdődtek, ám a döntéshozók meggondolták magukat.  A változatlanul 3000 m2 alapterületen újjáépített múzeum megnyitására végül több mint húsz évvel a háború befejezése után, 1966. április 2-án került sor. A Mezőgazdasági Múzeum esetében komolyan felmerült, annak lehetősége, hogy a múzeumot kiköltöztetik az óbudai Schmidt kastélyba, és az így megürülő épületegyüttest Úttörő Palotává alakítják. A terv azonban szerencsére csak terv maradt. Az Állatkert állatállományából mindössze 15 egyed maradt életben. Ám már 1945. május 1-én megnyitotta kapuit. A látogatókat meglepő kép fogadta: Nádler igazgató és munkatársai úgy döntöttek, hogy minden létező területet felszántanak, és olyan növényekkel ültetnek be, amelyek az állatoknak és az embereknek egyaránt élelemül szolgálnak. Így aztán a látogatókat káposzta ültetvény, futóbab, sóska, répa, paraj és karalábé ágyások, ízlésesen kialakított paprika és paradicsom sorok fogadták. A munkáskáderek egész országra kiterjedő területfoglalása az Állatkertet sem kímélte. Így lett 1948-ban az intézmény igazgatója egy cipőfelsőrész- készítő szakmunkás, aki szerencsére nem akart „önmegvalósulni”, így szakmai kérdésekbe nem szólt bele. Végül a háború után több mint tíz év telt el, amíg az Állatkert igazából elkezdhetett magához térni.

Az Iparcsarnok olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy le kellett bontani. A két szőnyegbombázás következtében a Széchenyi Fürdő 20%-a vált rommá. Szerencsére a gyógyfürdőt ellátó kút nem sérült meg, így a romok eltakarítása után a kádfürdő részleg már márciusban fogadta a szovjet katonákat. Májusban megkezdte működést a strand, majd a férfi termálfürdőt és a férfi és női népfürdőt is sikerült üzemképes állapotba hozni. Megsérült Budapest ostromakor a Millenniumi Emlékmű is. A déli kolonnádja közepét bombatalálat érte, II. Lipót szobra megsemmisült, Mária Terézia szobra is találatot kapott.


Az eldózerolt Regnum Marianum templom


1949-ben Pongrácz Kálmán polgármester tekintettel arra, hogy a május 1-i felvonulásokon a tömeg nem fért el a Hősök terén, javaslatot tett a Nagybudapesti Pártbizottság titkárának az emlékmű teljes lebontására. Szerencsére ebből semmi sem lett. Miközben 1955-ben egyfajta –a háborús sérüléseket eltüntető– helyreállítást végeztek, utolsó politikai beavatkozásként a jobb oldali kolonnádról eltávolították a Habsburg uralkodók szobrait és helyükre két erdélyi fejedelem és a magyar szabadságharcok kiemelkedő személyiségeinek szobrait állították.
A Városliget háború utáni mindennapjait két esemény alapjaiban befolyásolta. Az egyik a Sztálin szobor felállítása és az ezzel együtt járó pusztítás, a másik a Budapesti Nemzetközi Vásár terjeszkedése, majd 1972-es távozása.

Sztálin közelgő születésnapja alkalmából, 1949-ben született döntés, hogy a generalisszimuszról emlékművet készíttet és állíttat fel a főváros vezetése. A szobor monumentalitására vonatkozó elképzelések hónapról hónapra egyre nagyobb emlékmű felállítását vetíttették előre. Az eredeti tervekben egy bronzból vagy márványból készülő 5-6 m-es szobor terve szerepelt. 1951 tavaszán az a döntés született, hogy ne egy egyszerű emlékmű készüljön, hanem, foglaljon magába még egy dísztribünt is. Az elkészült tribün 19,99 m hosszú, 4,80 m széles és 1,75 m magas volt, a posztamens 3,20x3,48 m keresztmetszetű, melynek a földtől számított magassága közel 10 méter volt. A nyolc méteres szoborral így az egész emlékmű teljes magassága 18 méter lett. Mivel közben az is eldőlt, hogy az emlékmű a mai Városliget fasorral szemben, a Dózsa György út járdaszegélyétől 75 méterre kerüljön felállításra, szükségessé vált egy olyan tér kialakítása, melyben a hatalmas emlékmű „meg tudja mutatni magát”. Ennek érdekében Hősök tere és az Ajtósi Dürer sor között 360 méter hosszan 85 méternyire szélesítették a Dózsa György utat, ahol  60 ezer m2 követ, 48 ezer m2 betont, és 10 ezer m2 aszfaltot terítettek le. Hogy ez megvalósulhasson, le kellett bontani a villamos végállomást, a Regnum Marianum Templomot és a Városligeti Színházat, valamint az Almássy térre kellett telepíteni Csengery Antal szobrát.  A tér alkalmas volt milliós tömegfelvonulások megrendezésére, illetve egyes korabeli pletykák szerint a tér szükség esetén ideiglenes repülőgép le- és felszállópályaként is funkcionálhatott volna, ha a párt vezetőinek valamilyen okból sürgősen távozniuk kellett volna a fővárosból. A tér 1989-ig tömegrendezvények színhelye volt: rendeztek itt díszszemlét, és itt zajlottak a Május 1-i felvonulások is. A Mikus Sándor által készített 65 mázsás Sztálin szoborba beolvasztották Tisza István, Andrássy Gyula, Darányi Ignác szobrait is. A kivitelezés teljes költsége 9,5 millió Ft-ba került, ami a korabeli viszonyoknak megfelelően kb. 1150 ember egy évi átlagjövedelmével volt egyenlő.

A szobor avatását eredetileg 1951. december 21-re, Sztálin születésnapjára tervezték, de úgy döntöttek, hogy ne hétköznap legyen, mert akkor csak 15-20 ezer embert lehet mozgósítani. Inkább előrehozták december 16-ra (szombat), az avatáson 80 000 ember vett részt.

1956. október 23-án a forradalmárok közel százezer ember jelenlétében hatalmas ujjongás közepette ledöntötték a diktatúra jelképét. Sztálin testét a Blaha Lujza térig vonszolták, ahol végül teljesen szétverték.
A háború után sokáig nem volt BNV. Ennek számos oka volt: egyrészt, mert romokban hevert az ország, másrészt mert 1949 és 1955 között Rákosi Mátyásék felesleges hivalkodásnak tartották a vásárokat. 1946-ban az „Ipar a mezőgazdaságért” c. vásárra az akkor a háborús károk miatt még néptelen Állatkertben került sor. 1947-ben az éppen a felszámolás szélén álló Mezőgazdasági Múzeum adott otthont a vásárnak. 1948-ban Centenáriumi vásárt rendeztek, mely az első 3 éves terv és a testvéri szocialista országok eredményeinek bemutatásán túl az 1848-as forradalom és szabadságharc 100. évfordulója előtt is igyekezett tisztelegni.  1955-ben árusítással egybekötött Budapesti Helyipari Vásárt rendeztek, majd a töretlen fejlődés időszaka következett, miközben a vásár egyre nagyobb területet hasított ki a Ligetből.

1962 őszén a Nemzetközi Vásárok Szövetsége visszaállította a már 1925-ben megszerzett magyar tagságot, így ismét BNV néven lehetett vásárt rendezni. A vásár népszerűsége folyamatosan nőtt, de a 70-es évek elején világossá vált, hogy a Liget alkalmatlan ekkora vásár megrendezésére, ezért 1974-ben a BNV elköltözött a Ligetből.  A Királydombot a BNV épületek bontási anyagából, törmelékeiből, illetve a Városliget rendezése során kitermelt földből építették. Akkor még Szánkódombnak hívták. Az István, a király c. rockopera bemutatója révén vált vált híressé.  A Pántlika söröző valaha információs pavilon volt, ma is látható a Ligetben. A Petőfi Csarnok a BNV V. sz csarnokának átépítése során született. Az 1992-ben leégett Globe színház épületében működött valaha a Körszínház, mely eredetileg a BNV osztrák pavilonja volt.

A BNV egészségtelen területfoglalása ellenére  a város vezetése igyekezett a Liget egy részének pihenő jellegét megőrizni, erősíteni.
A Fővárosi Kertészeti Vállalat fennállásának 100 évfordulója alkalmából, 1967-ben építették ki az Olof Palme sétány és a Városligeti körút sarkánál a Kis Botanikus kertet. Arra szolgált, hogy a a látogatókat a növények szeretetére nevelje, és lehetőséget biztosítson kevésbé ismert növények bemutatására és megismertetésére is. Itt található a Városliget növényanyagának legértékesebb része: pl. libanoni cédrus, hamisciprus, liliomfa, fekete dió, vadkörte, csavart akác, óriás tuja, fanyarka, papíreper, piros virágú bokrétafa, sárga virágú bokrétafa, tulipánfa, mézesfa. Csobogó patakot, lugast, díszmedencét napozóval, esőtetővel ellátott kunyhót és sétányokat alakítottak itt ki. Itt állították fel a Tompa Mihály Emlékoszlopot is.
Külön ki kell emelni a  Vakok kertjét, mely svájci, osztrák és svéd példák nyomán a 1972-ben, a Vakok Szövetsége megalapításának 60. évfordulója alkalmából készült. A 4000 m2 elkerített és őrzött terület - mely csak a vakok és gyengén látók számára látogatható- tervezésénél és kialakításánál alapvető szempont volt, hogy leendő használóik nem látnak, viszont többi érzékszervük az átlagosnál érzékenyebb. Kerten belüli a tájékozódásukat a Braille írásos térkép, valamint a korláttal ellátott kiemelt növényágyakhoz vezető különböző burkolatú utak, és gyepfelület segíti. A korláton lévő bütyök vezeti a vak ember kezét a növényhez.. A kertben 4 féle fenyőfa található, tűlevelük más és más tapintású, de van itt mogyorófa, birsalma, szilva, eper, valamint szivarfa is. Az ágyásokba ültetett fűszernövényeket (bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, citromzsálya, stb.) illatuk és tapintásuk alapján ismerhetik  és különböztethetik meg. A kert közepén akusztikus szökőkút működik. Főleg gyerekek használják a csőorgonát (különböző színűre festett, különböző hosszúságú fémcsövek, melyek fa bottal megütve különböző magasságú hangot adnak ki) és a pancsoló medencét. Tájékozódásukat szolgálta a medence közepén elhelyezett fémplasztika, melyet ismeretlen tettesek sajnos elloptak. Hinta, lengőteke, sakk és speciálisan kiképzett ping-pong asztal várja a pihenni, kikapcsolódni vágyó látássérülteket és családjukat. A kert időnként bensőséges hangulatú családi rendezvényeknek is helyt ad.

A nagy építkezések és beruházások szele mindig és visszatérően eléri a Városligetet. Az egyik ilyen évtizedekig napirenden lévő elképzelés a Nemzeti Színház Városligetben történő felépítésének terve volt. Már csak kevesen emlékeznek rá, hogy ez a gondolat először az 50-es évek elején került elő. Később, a hatvanas évek elején készített városrendezési koncepció szerint a Nemzeti Színház a Tabánban épült volna fel, míg a Városliget egy táncpalotának és egy zenepalotának adott volna otthont. Végül a Fővárosi Tanács döntött: a Nemzeti Színháznak a Városligetben kell felépülni. Sőt, már ekkor megszületett a terv egy kongresszusi- és egy ifjúsági központ Városligetben történő felépítése is.  Ha nem is akkor és nem is ott, de az ifjúsági központ 20 évvel később felépült: ez lett a Petőfi Csarnok. A  a helyszín megtervezésére kiírt pályázat győztese  a színházat a Gorkij fasorral (ma Városligeti fasor) szemben helyezte el, tőle jobbra lett volna az Ifjúság háza, balra pedig a kongresszusi- és koncertpalota.  Az új Nemzeti Színház felépítésére vonatkozó nemzetközi tervpályázatot 1965-ben hirdették meg. A színházon kívül az ünnepi felvonulások dísztribünjét is meg kellett tervezni úgy, hogy figyelembe kellett venni az újonnan felavatott Lenin szobrot. A pályázaton 92 alkotócsoport vett részt. Első díjat nem adtak ki, a két megosztott második díjat Hofer Miklós, valamint Jan Boguslawski és Bogdan Gniewiewski pályázatai nyerték el.  A színház helyéül a Dózsa György út Városliget felöli oldalát jelölték ki, szemben a mai Városliget fasorral.  A Lenin szobor szinte része lett volna az új színháznak, a terv szerint „bekapcsolását az új együttesbe egy alacsony kőfal és előtte víztükör biztosítja.” A Dózsa György út felől 70 m széles, teraszos lépcsőt terveztek. Ünnepségeken ez lett volna a protokoll vendégek lelátója. A dísztribün igényét a Dózsa György út felől, az épület széles, teraszos bejárati lépcsőzetébe iktatott 30 széles bástyaszerűen kiemelkedő terasszal oldották volna meg. 1966-tól Hofer Miklós vezetésével két évtizeden keresztül húzódott az épület tervezése - természetesen nem Hofer hibájából,


Hofer Miklós akvarellje a Nemzeti Színházról

végül 1985-ben kiadták az építési engedélyt. A Nemzeti Színház felépítéséhez szükséges pénz egy részét a kormányzat közadakozásból kívánta előteremteni. 
Kezdetben egyszerű számlabefizetésekkel, emlékbélyegek vásárlásával folyt a gyűjtés, majd jöttek a kommunista műszakok, jótékonysági kiállítások és koncertek. Gobbi Hilda kezdeményezésére 1987-ben kezdődött meg a Nemzeti Színházi téglajegyek kibocsátása. A százforintos jegyeken a tervezett Nemzeti Színház rajza volt látható. A nagy adakozási kampányból azonban nem gyűlt össze elegendő pénz, csupán 240 millió forint (ami 1989-ig 265 millióra duzzadt). Ez töredéke volt a hárommilliárdra kalkulált építési költségeknek. A kormányzat csalódott, mert az építési költség közel felét szerették volna adományokból összegyűjteni.  Az építkezés nem jutott messzebbre néhány fa kivágásánál, majd a színház ügye szép lassan lekerült a napirendről. Ezután hosszú csend következet. A nyolcvanas évek végén újra kiírták a Nemzeti Színház felépítésére vonatkozó pályázatot, de ekkor a tervbe vett helyszínek között nem szerepelt a Városliget. Az ügy ekkor is lekerült a napirendről.  1998-ban, az újabb felbuzduláskor ismét felmerült a Városliget, mint a Nemzeti Színház helyszíne, ekkor a megmaradt Hungexpo irodák helyére álmodta a színházat Siklós Mária. Ám ez a terv főleg a főváros vezetésének harcos ellenállása miatt megbukott. A Városliget "megúszta" a Nemzeti Színházat.


A tervezett Forma 1 pálya rajza



A Nemzeti Színház felépítésénél riasztóbb terv volt a Forma I magyarországi futamának Városligetbe telepítése. 1983-ban, amikor már előrehaladott tárgyalások folytak a FOCA (Forma1 Konstruktőrök Szövetsége) vezetőjével, Bernie Ecclestone-nal egy esetleges magyarországi futam megrendezéséről, komolyan felmerült, hogy az 1984. október 7-i futam Budapesten legyen.  A tervezett helyszín a Városliget volt. Szóba került más megoldás is, de Bernie Ecclestone mereven elzárkózott a Népligettől, vagy más városon kívüli helyszínről, mondván, hogy a Városliget környezete miatt lehetne a világ legszebb városon belüli pályája. A pálya 4200 m hosszú lett volna, 700 m-es start- illetve célegyenessel. Technikás, azaz lassú pályát terveztek, ahol az elérhető maximális sebesség a célegyenesben 300 km/h, az átlagsebesség 170-180 km/h. A környezeti adottságok miatt a pálya szélessége helyenként nem lett volna több mint a minimálisan előírt 9 m. A startot és a célt, valamint a boxutcát a mai 56-os Emlékmű helyére álmodták.  Úgy tervezték, hogy a start után a mezőny a híd előtt elhaladva ráfordul az Állatkerti körútra, majd elhagyva a Vidámparkot, a Kós Károly sétányon száguldott volna a Sörsátorig. Itt balra kanyarodva a Városliget körúton a Műszaki és Közlekedési Múzeumnál fordultak volna rá a Zichy Mihály útra, végül a Regnum Marianum emlékműnél kanyarodtak volna rá a célegyenesre.
60 ezer álló és 40 ezer ülőhelyet terveztek – ezeket mobil tribünök kialakításával kívánták megoldani. A szervezők 60 millió Ft-os bevételre számítottak, ami nyereséget az első évben egyáltalán nem eredményezett volna, mert a kiadások is nagyjából ennyit tettek ki. A további évekre már tisztes hasznot reméltek, mert a munkák jórészét még egyszer már nem kellett volna elvégezni (pl. a pálya kiépítését). Szerencsére győzött a józanész, és a Hungaroring máshol épült fel.

A Városligetben rengeteg műemlék, szobor, emléktábla található. Az ezekből összeállított gyűjteményt megtekintheti Ön is. A II. világháború után a gyűjtemény számos darabbal gyarapodott: Anna Lind emlékkő, Olof Palme emlékmű, Sir Winston Churchill és Ronald Reagen mellszobra, Lugosi Béla szobra, stb. A sorból most négyet emelünk ki: Lenin szobrát és a Tanácsköztársasági Emlékművet, leginkább azért, mert már nem láthatók régi helyükön, az Időkereket és az 56-os emlékművet pedig azért, mert ha hinni lehet a híreknek, a nem túl távoli jövőben eltünnekj elenlegi helyükről.
Egy Lenin budapesti szoborának felállítására vonatkozó terv már 1953-ban megszületett, de számos ok miatt - egyebek között az 1956-os forradalom - miatt csak 1965-ben került sor felavatására. Pátzay Pál alkotását a Dózsa György úton, nem messze a hajdani Sztálin szobortól állították fel. A szobor az „emberbarát” Lenint igyekezett megformálni, amelynek monumentalitását a mögötte emelt 15 m magas, svéd gránittal burkolt pillér adta. Ennek magassága a mellé szánt új Nemzeti Színház elképzelt párkánymagasságának felelt volna meg. A szobrot 1989-ben, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése előtt nem sokkal felújításra hivatkozva teljesen beállványozták, majd elszállították, „hiszen már két éve nyilvánvalóak a szerkezeti problémák”. Anélkül, hogy visszakerült volna, 1990 közepén szép csendben elbontották az építészeti részeket is. Az érdeklődők a szobrot ma a Szoborparkban tekinthetik meg.
A Tanácsköztársasági Emlékművet a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján, 1969-ben avatták fel. Kiss István szobrász az emlékmű elkészítéséhez Berény Róbert 1919-es Fegyverbe! Fegyverbe! című plakátjának motívumát használta fel. A nyolc méter magas, hat tonna súlyú bronzfigura a Hofer Miklós által tervezett 20x21 m méretű spirálisan emelkedő talapzaton az egykori Regnum Marianum Templom helyén lett felállítva, melyet éppen a Tanácsköztársaság bukásának emlékére építettek 1931-ben. Mérete – a Lenin szoborhoz hasonlóan a tribün helyére tervezett új Nemzeti Színház arányaihoz igazodott.  Az emlékmű elhelyezésének egyik célja az volt, hogy a Lenin szoborral együtt a különböző felvonulások, rendezvények állandó díszlete legyen. Az eredeti plakát lendületéből a szobor semmit sem örökölt. A Ligetből kirohanó monstrum meglehetősen groteszk látvány volt, soha nem vált elfogadottá és soha nem épült bele a városképbe.  A korabeli humor a "Fürdőmester szobra"-ként vagy a "kabinos szobraként" is emlegette, miszerint a fürdőmester a Széchenyi Fürdőből ordítva rohan egy vendég után, kezében annak ottfelejtett törülközőjével. A szobor eltávolítása (1990) óta a talapzat maradványa spontán emlékműként él tovább: itt állították fel a Regnum Marianum Emlékkeresztet.

Az Időkerék, a világ legnagyobb homokórája Janáky István tervei alapján készült. Eredetileg nem csak a tengelye körül forgott volna, hanem acélsíneken évente tizenkét és fél métert gördült volna a Dózsa György úttal párhuzamosan. Hatvannégy év alatt jutott volna el a végpontig, az Ajtósi Dürer sorig. 1999. december 31-én, az ezredfordulós ünnepségsorozat apropóján és idején akarták fölavatni. Végül az Időkerék Magyarország Európai Uniós csatlakozásának pillanatában, május 1-jén 00.00-kor indult be. A gigantikus homokóra 8 méter átmérőjű, 2,5 méter széles, vörös gránitból, rozsdamentes acélból és golyóálló üvegből készült, 7 tonna "homokot" magába foglaló, elforgatható, egészében 60 tonna súlyú alkotás. Belsejében finomszemcsés homok hullik az alsó részbe. A 4,5 köbméternyi, különlegesen kopásálló, tiszta és páramentes, mesterségesen előállított üveg granulátum pontosan egy év alatt pereg át az egyik tartályból a másikba. Működése során kezdetben komoly nehézségek merültek fel, nem bírta az időjárás viszontagságait, beázott. Ezt a problémát sikerült megoldani, de mind a mai napig nincs gazdája az Időkeréknek. A tervek szerint turista szenzációnak szánták, azt remélték, hogy külföldiek tízezrei nézik majd meg és Magyarország igazi turista attrakciója lesz. Ehhez képest környékét felveri a gaz, igazából senki sem tudja, hogy mit szeretne szimbolizálni, turisták csak elvétve tévednek oda.
Az 1956-os Emlékmű napjaink egyik legvitatottabb emlékműve. 2004. augusztus 25-én a kormány határozatban döntött arról, hogy 2006. október 23-ára készüljön el az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékműve a volt ›Felvonulási téren. A helyszínül a szakértőkből álló 1956-os Emlékévet Előkészítő Emlékbizottság az 1956-ban ledöntött ›Sztálin-szobor helyét javasolta. A Fővárosi Közgyűlés egyhangú döntéssel ajánlotta fel a területet. A Miniszterelnöki Hivatal pályázatot írt ki az emlékmű megtervezésére. Magyarországon ez volt az első művészeti jellegű nemzetközi közbeszerzési tervpályázat. A zsűribe a magyar képzőművészeti és építőművészeti szövetségek, egyetemek delegáltak szakértőket. A beérkezett 79 pályaműből a zsűri legjobbnak az  I-Ypszilon alkotócsoport (Emődi-Kiss Tamás, Papp Tamás építészek és György Katalin, Horváth Csaba képzőművészek) terveit ítélte, így az emlékmű az ő elképzeléseik alapján valósult meg. Az emlékmű 35 m él hosszúságú, ékszerű, háromszög alaprajzú tömb, melynek csúcsa a Városligeti fasor felé mutat. A rozsdamentes acélék 56 fokos, magassága 1,9 m-ről 8 m-re emelkedik. Az ékszerű műalkotást hátulról előrefelé sűrűsödő, majd tömörödő vasoszlopok alkotják. A hátsó - a Városliget felé eső - oldalon az oszlopok egyre ritkulóbban, onnan a mű harmadáig be lehet menni közéjük. Ezután az oszlopok mind szorosabban helyezkednek el, s végül teljesen tömör csúcsot alkotnak. Az oszlopok keresztmetszete 23x23 cm, falvastagságuk 1 cm. A 40 méteres sugarú félkör a Városliget felé kissé lesüllyesztett, 23x23 cm-es kockakővel burkolt. A szobor csúcsa mintegy felhasítja, "felgyűri" a felvonulási útvonal burkolatát. A múzeumLiget koncepció kapcsán  felmerült egy másik helyszínre történő áthelyezése.

Mára a Városliget valamennyi múzeuma megújult, rekonstrukciójuk nagyjából befejeződött. A Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésének terve az egyik legnagyobb új építésű budapesti kulturális beruházás lett volna. A hosszas viták után kialakult terv megvalósítását a kormány az utolsó utáni pillanatban lefújta, így a múzeum további felújítása várat magára.

Mint történelme során állandóan, változatlanul helyhiánnyal küzd a Közlekedési Múzeum. Annak ellenére, hogy a 80-as évek közepére megvalósult a Múzeum bővítése, nem jutott hely a Repüléstörténeti Kiállításnak. Kényszermegoldásként az 1985-ben, a BNV egyik csarnokának romjain felépült Petőfi Csarnok emeletén kaptak helyet a repülők. A körülmények áldatlanok, télen nincs fűtés, a repülők fokozottan ki vannak téve a rozsdásodás veszélyének, állagmegóvásu komoly összeget emészt fel.
Különös és megnyitása óta vitatott "színfoltja" a Városligetnek a Petőfi Csarnok. Miután a húsz esztendőt megért Budai Ifjúsági Park életveszélyessé vált, 1981-ben a KISZ Központi és Budapesti Bizottsága korábbi kezdeményezésére a Fővárosi Tanács a volt Iparcsarnok helyén álló, bútorraktárként funkcionáló volt BNV csarnok, azaz a Petőfi Csarnok ifjúsági szabadidőközponttá való átépítése mellett döntött. Ezt követően Halmos György építész és Tihanyi Judit belsőépítész tervei alapján megszülettek egy új ifjúsági szórakoztató intézmény első vázlatai, amelyet az egykori közel 5500 m2 -es, ekkor már üresen álló volt BNV-pavilon köré rajzoltak.  

Az ország éppen aktuális gazdasági nehézségeinek csúcspontján a főváros, a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság által összeadott pénz nem volt elegendő a nagy belmagasságú, mintegy 45 ezer m3 térfogatú csarnok egészének átépítésére. Így történt, hogy az épület felső szintjére a már említett repüléstörténeti kiállítás költözött.  A Petőfi Csarnok 1985 tavaszán nyílt meg. Azóta is a főváros egyetlen ifjúsági szabadidő központja. Az akkori viszonyok között korszerű hang - és fénytechnikával volt felszerelve, a nagyterem folyamatos levegőcseréjét pedig hatalmas szivattyúk biztosították. A szabadtéri színpad fedésének acélszerkezete és ponyvaborítása Majoros Gábor építész munkája. 2006 augusztusában egy vihar széttépte a ponyvát,  melyet azóta Majoros eredeti, saját tervei alapján újjáépített. Az épületben U alakú előcsarnok fogja közre a nagytermet, egyik szárában 3 klubszoba található. 930 m2-es (2500 férőhelyes) nagyterme, hatalmas –6000 főt befogadó– szabad tere, klubjai helyt adtak és adnak ma is rock-, jazz és folk koncerteknek, gyermekprogramnak, divatbemutatóknak, vásároknak kiállításoknak. Az elmúlt 26 évben a rockzene számtalan világsztárja adott itt koncertet: pl. Robert Plant,  az Asia együttes, a Nirvana, a Ten Years After. A jazzmuzsika nagyjai közül többek között a Chichago, Joe Zawinul, Frank Zappa, Jan Garbarek, az SBB adott nagysikerű koncertet. Szinte mindenki, aki számított a magyar rockzenében, fellépett a PeCsa színpadán: Omega, Edda Pokolgép, P. Mobil, Karthago, Tankcsapda, stb., stb. Itt tűnt fel a Bonanza Banzai. Innen nőtt ki a Trafó kortárs művészetek háza. 2011-ben a Fővárosi Önkormányzat a Petőfi Csarnok intézményt megszüntette, a helyet pedig egy vállalkozó üzemeltetésébe adta.
 


Az Állatkert legújabb szenzációja a Varázshegy - fotó: Bagosi Zoltán

 

Napjainkban az egyik kiemelt fővárosi fejlesztés során a Műjégpálya rekonstrukciója és turisztikai funkcióbővítése valósul meg. Először a mesterséges jégpálya rekonstrukciójára került sor, majd a második ütemben megtörténik az 1893-ban neobarokk stílusban épült, azóta nagyon leromlott állapotú, műemlékvédelem alatt álló főépület teljes és korhű, a kiemelt idegenforgalmi területhez illő felújítása, a II. világháborúban lebombázott épületszárny újjáépítésével együtt. Mint a "Városliget kapuja", a főépület képessé válik a főváros kiemelt területére érkező külföldi és belföldi vendégeket kiszolgálni, létrejön a turistákat kiszolgáló fogadóközpont számtalan, a Városligetben eddig hiányzó funkciókkal. Feladata a Városliget és Hősök tere környezetébe érkező turisták Budapest és térsége, valamint a Városliget más intézményeinek turisztikai, kulturális, gasztronómiai és sport jellegű szolgáltatásairól teljes körű információ szolgáltatás és az ilyen intézmények, illetve programokra való belépők értékesítése.

Talán a legnagyobb változás az Állatkertben zajlott le. A háború után több mint tíz év telt el, amíg az Állatkert elkezdhetett magához térni. Az új igazgató, Anghi Csaba vezetésével felszámolták a háborús károkat, hozzákezdtek az állatállomány tervszerű bővítéséhez. A Kert néhány éven belül talpra ált, javultak az állatok életkörülményei, megindultak a rendszeres kutatómunkák. Több új érdekes állatfajt is beszereztek, felújították az épületek jelentős részét és az állatkert bekapcsolódott a veszélyeztetett fajok megmentése érdekében folytatott fajmegőrző munkába. Az 1990-es évek közepétől kisebb magszakításokkal dr Persányi Miklós az Állatkert igazgatója. Az elmúlt másfél évtized gyakorlatilag teljesen megújult az az Állatkert. Számos állatház megújult, befejeződött a Pálmaház felújítása, elkészült az új Elefántház, újjászületett az Akvárium és a régi Majomház, új Papagájlak és Pápuaház épült, emellett a régi tervek figyelembe vételével, újra felépült a tóparti Krokodilház. A 2012. év nagy eseménye volt a Nagysziklában kialakított interaktív kiállítóhely, a Varázshegy átadása. A jelenlegi fejlesztések sorába tartozik az oroszlánoknak is otthont adó állatház korszerűsítése, egy új India Ház átadása. Hamarosan megoldódik az állatkert termálvízzel való fűtése és a közeljövőben a kert a Vidámpark területén kezdhet új fejlesztésekbe.

JOGOK, FELHASZNÁLÁS, OLVASSA EL FIGYELMESEN!

Városliget intézményei