Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

József nádor és a Szépítő Bizottság

Az 1800-as évek elején a pénztelenség és a lassú haladás után úgy tűnt, hogy a Városliget fejlődésével kapcsolatos események felgyorsulhatnak: az akkoriban megalakult Városszépítő Bizottmány felvette céljai közé a Városerdőcske fejlesztését. A Bizottmány kezdeményezője József nádor volt, aki 1801. november 14-én fölterjesztést intézett a királyhoz Pest város szépítése tárgyában. Évekig tartó egyeztetés után a Nádor 1805-ben újabb javaslattal állt elő: azt javasolta, hogy alakuljon a városi elöljáróságtól független Szépítési Bizottmány. Úgy vélte, hogy a Magisztrátus a feladat ellátására nem alkalmas, mert azon túl, hogy időnként akadályozza a megújulást, „jelentékeny pénzösszeget haszon nélkül pazarol el.”
A Nádor célja az volt, hogy Pest városa kihasználva előnyös földrajzi adottságait és növekvő gazdasági erejét, úgy legyen Magyarország első és legszebb városa, hogy közben nem terheli meg sem a kincstárat, sem az adózókat.  Azt remélte, hogy a szükséges összegek a városi tanács háztartási (költségvetési) feleslegéből előteremthetők. Azonban ismerve a tanács működését, a városrendezés ügyét sem igazgatásilag, sem pénzügyileg nem akarta rájuk bízni.
A Királyi Szépítő Bizottság végül 1808 októberében alakult meg, vezetője maga József nádor lett és a Hild János által kidolgozott városrendezési terv alapján látott munkához. A Bizottság tagja lett egyebek között Polláck Mihály és Boráros János is. A  legfőbb feladata az volt, hogy előkészítse a város szabályozási és építési tervét, valamint, hogy összehangolja a végrehajtási munkálatokat. A Hild János tervei alapján elkészített 24 pontból álló program két részre osztotta a feladatokat: az egyik csoportba tartoztak az azonnal elvégzendő feladatok (pl. új színház építése, a régi városkapuk és falak eltüntetése, a füvészkert áthelyezése), a másikba azok kerültek, mely megvalósítására később kerülhet sor. E csoportba került 24. pontként – minden bizonnyal Boráros javaslatára -  „a Városerdő tervszerű rendezése”.


A Városligeti tó nagyobbik szigete 1840 körül - Rudolf Alt rajza


József nádor, aki Pestre érkezése előtt bejárta Európa nagyvárosait tudta, hogy egy világváros – amivé Pestet fejleszteni szerette volna – nélkülözhetetlen része üdülő és mulatókert. Eltökélte, hogy Városligetben a város által évekkel korábban elkezdett átalakítást folytatja, illetve be is fejezi. Ezért javaslatára a Bizottmány - 200, 150 és 100 arany díjak kitűzésével - 1813-ban pályázatot írt ki, melyben feladatul az szerepelt, hogy pályázónak a város lakói („város minden osztálya”) számára egyaránt hasznos és kellemes mulatóhelyet kell megterveznie. Arról nincs tudomásunk, hogy hány pályamű érkezett. Azt azonban tudjuk, hogy a Nádornak Henrik Nebbien  tanulmánya tetszett a legjobban, mert úgy vélte, hogy ez az elképzelés álmodta meg azt a Városerdőt, amelyet Európa városai irigyelni fognak.  Nebbien pályaműve elnyerte a Szépítő Bizottmány tetszését is: neki ítélték a győztesnek járó kétszáz aranyat. A győztes a pályadíjat azon nyomban felajánlotta a terv megvalósítására, egyben díjazás nélkül elvállalta a munkálatok igazgatását és felügyeletét.
A terv megvalósításának költségvetése megközelítette a 700 000 koronát, ennyi pénz azonban sem a városnak, sem a Szépítő Bizottmánynak nem állt rendelkezésre. Kényszer szülte megoldásként első lépésben a költségvetést úgy csökkentették le 300 000 koronára, hogy elhagytak egy-két nélkülözhetőnek tűnő építkezést. Így került ki a tervből az amfiteátrum és a Városliget főbejáratának megépítése. Következő lépésként a rekonstrukciót 10 éves turnusra osztották fel, majd ezt követően 1818. januárjában József nádor adakozásra szólította fel a város polgárait és a magyar főurakat. Azt remélte, hogy Pesten akad 300 olyan személy, akik tíz évre évi 100 forintot áldoznak a Városliget ügyére. Nebbien is nagy várakozással tekintett az adakozások elé, hiszen addigi magyarországi tevékenysége során azt tapasztalta, hogy a magyar arisztokrácia saját kastélykertjei kialakítására szívesen áldozott akár nagy összegeket is. Miért lenne ez másképp, amikor „Magyarország kertjének" megépítéséről van szó.
Mindketten tévedtek! Összesen 45 000 forint gyűlt össze, melyből 6000 Ft-ot maga a nádor adományozott. A polgárság (!) adta az adomány nagyobbik részét, mintegy 30 000 Ft-ot. Viszont nem adtak egyetlen fillért sem a Batthyányiak, a Pálffiak és a Grasslkovicsok. A legkisebb adomány 2 forint volt !!. Ebben a helyzetben a városi tanács csak úgy tudta a munka elkezdéséhez szükséges összeget előteremteni, hogy az első évre 10 000, a második évre 20 000 Ft kölcsön felvételét határozta el, melyet a Liget jövedelméből (a halászat, csónakáztatás, a kocsma bérlete, mutatványosok bérleti díjai, valamint a Városliget melletti telkek értékesítése) kívánt visszafizetni. Ezt követően kezdődhetett el a munka Nebbien intenciói szerint. Faiskolát létesítettek, megnagyobbították a régi kocsmaépületet, a mocsár helyén tavat formáltak, s azon két mesterséges szigetet emeltek, a nagyobbikon felépítették a majorságot. Megkezdték az utak kialakítását, s a kert egész területén fásításba fogtak, majd megépítették a rondót. Később, 1826-ban megépült a kisebbik szigetet a szárazfölddel összekötő híd. Ez volt az első vas tartószerkezetű híd Pesten, melyet Anton Frigyes bécsi szitásmester készített 5978 ft-ért. Az építmény 22 m-es távot hidalt át, szélessége 1,8 m volt. Függesztő műves szerkezetű volt, fapadlós pályája kétoldalt két-két kábelre volt felfüggesztve, innen kapta a Dróthíd  nevet.


A Dróthíd a Városligetben


A nagy tervből ennyi valósult meg, semmivel sem több. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: Nebbien terve óta nem született még egy ennyire átfogó, kidolgozott, koncepciózus elképzelés a Városliget rendezésére.
1827-ben Dorffinger József András kamarai tisztviselő összefoglalót készített a Szépítési Bizottmány terveinek megvalósulásáról. Ebben a 24. pontként szereplő „Városliget létrehozása szabályszerű terv alapján” feladat mellé azt írta: részben teljesítve.
Jankovich Antal, József nádor orvosa, 1837-ben pedig így írt Pestről: „Pesttel a természet mostohán bánt és környéke festői szépségekben éppenséggel nem bővelkedik; ha az ember itt a tiszta romantikus természetet akarja élvezni, akkor át kell mennie a szomszédos Budára. Amit viszont a természet Pesttől megtagadott, azt a művészet és az ipar nagymértékben pótolják. Egészen kitűnik ebben a Városliget, melyben a létesítmények oly eszesen kigondoltak, az egyes részletek oly elmésen és megfelelő változatossággal párosítva vannak kialakítva, hogy a megelégedettség oly érzését keltik, melyet kisebb törekvések kedvezőbb természeti adottságok mellett is csak ritkán tudnak kiváltani. Különösen látványos a tó közepén fekvő kis szigetre vezető lánchíd”
A Bizottmány 1857-es megszűnését követően 1861-ben a Városliget tulajdonjoga ismét visszaszállt a városra.

Városliget intézményei