Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Megsemmisült,elbontott szobrok 3

 

RÁGALMAZÓ SZOBOR
Lándori Vilmos szobra egy farönk formájú talapzaton ülő ruhátlan férfialakot ábrázolt, aki kissé balra hajolva, jobb kezével combja fölött átnyúlva a tönk szélére támaszkodik. Bal karja könyökben hajlítva, válla fölött hátrafelé int. Az inas, csontos, sovány férfi arca grimaszba torzul. A művész 1911-es Művészház-beli kiállításán Budapest Fővárosa a szobrot megvásárolta és a Széchenyi Fürdőben helyezte el. A 60-as években elszállították, ideiglenesen a Nagytétényi úti Rózsakertben volt kiállítva. Sorsa ismeretlen.
 
SZÁNKÓ SZOBOR
Samu Géza tölgyfából készült absztrakt alkotása 1995-ben Mátyásföldről került át a Városligetbe, a Műcsarnok mellé. Sajnos megrongálták, kijavítva az Epreskertben várja, hogy új, biztonságos helyet jelöljenek ki számára.
SZTÁLIN SZOBOR (Mikus Sándor alkotása)
A szoborterv elkészítésére 25 művészt kértek fel. A négy legjobb terv benyújtóját újabb pályázatra hívták, melyek közül a bíráló bizottság Mikus Sándor pályaművét hirdette ki győztesnek. A monumentális szobor és a hozzá tartozó tribün felépítése érdekében a Hősök tere és az Ajtósi Dürer sor között 360 méter hosszan 85 méternyire szélesítették a Dózsa György utat. Ezért lebontották a Regnum Marianum Templomot és a Városligeti Színházat. Az elkészült tribün 19,99 m hosszú, 4,80 m széles és 1,75 m magas volt, a posztamens 3,20x3,48 m keresztmetszetű, melynek a földtől számított magassága közel 10 méter volt. A nyolc méteres szoborral így az egész emlékmű teljes magassága 18 méter. A szobor avatására 1951. december 16-án 80 ezer ember jelenlétében került sor.
Alig 5 év múlva, 1956. október 23-án a szobrot 100 ezer ember jelenlétében ledöntötték és szétverték. A forradalom leverése után a tribünről leszedték a frízeket, melyek ma a Szoborparkban, illetve a Terror Házában látható. Az építményt magát nem bontották el, sőt 1975-ben új vörös márvány borítással látták el a díszpáholyt. 1990-ben sorsa végképp megpecsételődött, lebontásával a Sztálin szobor utolsó maradványa is eltűnt a térről.
A szobor történetőről bővebben itt olvashat.
TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI EMLÉKMŰ (Kiss István alkotása)
1969-ben avatták fel a nyolc méter magas, hat tonna súlyú bronzfigurát, mely egy 20x21 m méretű spirálisan emelkedő talapzaton az egykori Regnum Marianum Templom helyén lett felállítva. Az eredeti plakát lendületéből a szobor semmit sem örökölt. A Ligetből kirohanó monstrum meglehetősen groteszk látvány volt, soha nem vált elfogadottá és soha nem épült bele a városképbe.  A szobor eltávolítása (1990) óta a talapzat maradványa spontán emlékműként él tovább: itt állították fel a Regnum Marianum Emlékkeresztet.
TAVASZ SZOBOR (Orbán Antal alkotása)
A gipszből készült szobor egy kecskén lovagoló női alakot ábrázolt. A városligetet ért 1944-es bombatámadás során megsemmisült, addig a Széchenyi Fürdő strandján állt.
 
TOLDI SZOBOR (Holló Barnabás alkotása)
A főváros képzőművészeti bizottsága 1926-ban a művész özvegyétől vásárolta meg a szobor gipszmintáját. A 180 cm-es bronz férfialak éppen nyakánál ragad meg egy farkast, és a mellette lévő másikhoz készül odavágni. A szobor, melyet 1928 őszén állítottak fel, durván megmunkált pirosas-sárga kvarckő homok talapzaton állt a Stefánia út (ma Olof Palme sétány) és az Iparcsarnokhoz (ma Petőfi Csarnok) vezető út találkozásánál. A műalkotás Budapest ostromakor megsérült, elbontották, töredéke a Budapest Galéria raktárába került.
VÁROSVÉDŐ ISTENNŐ SZOBRA
A szobor készítője ismeretlen, a feltételezések szerint a XVIII. sz. végén készült. Eredetileg Kőbányán volt felállítva, az 1900-as évek elején innen szállították át és állították fel a Fővárosi Múzeum (ma Magyar Alkotóművészek Háza) előtt. A Városligetet ért bombatámadás során 1944-ben megsemmisült.
 
VILÁGÍTÓ SZÖKŐKÚT (FONTAINE LUMINEUSE)
Az Ezredéves Kiállítás alkalmából az Iparcsarnok előtti korzón állították fel a kiállítás egyik attrakcióját, az Oskar Mamorek által tervezett és a Ganz és Tsa. által kivitelezett és üzemeltetett világító szökőkutat (fontaine lumineuse), amelyik Sió tündér legendáját ábrázolta. A színes szökőkút nagyobb és impozánsabb volt, mint az eddigi országos kiállítások hasonló alkotásai.  A szobrokat Mátray Lajos György szobrász készítette. Talpazata sziklás hegyszerű, aljában 700 m2 vízmedence, legfelül Sió tündér, a Balaton nimfája, kezében sásvessző, mellette és körülötte nimfái. A szökőkút legmagasabb vízsugara 20 méter, körülbelül négy emelet magas volt. A szökőkút az első világháború alatt megsérült. A főváros 1931-ben újra rendbe hozatta, „vasár- és ünnepnapokon de. 11-12 óráig, szerdán, szombaton, vasár- és ünnepnapokon fél 6-tól fél 7-ig világítás nélkül, szerdán, szombaton, vasár- és ünnepnapokon este negyed 9 órától háromnegyed 10 óráig világítva” működött.  A második világháborúban megsérült, és mivel a horganyzott lemez, amiből a szobor készült értékes anyagnak számított, a maradványokat széthordták.
vissza  

 

Városliget intézményei