Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Räde Károly a Városliget újratervezője

 

155 éve, 1864. március 11-én született a németországi Jessnitzben Räde Károly kertész, Budapest főkertésze, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület választmányi tagja, később elnöke, akinek kerttervező, kertépítő tevékenysége jelentős hatással volt a Városliget mai arculatának kialakulására.

A Bartha Miklós szobor környezete 1927-ben, háttérben a Közlekedési Múzeum

 

Édesapja is kertész volt, így kora gyermekkorától szívta magába a kert szeretetét. Többek között Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban tanult és dolgozott. Gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter meghívására 1893-ban jött Magyarországra, első munkahelye a Kertészeti Tanintézet volt, de hamarosan már nagyobb szabású kerttervezési és kertépítési munkákba is bekapcsolódott. Így többek között 1907 és 1912 között Ilsemann Keresztéllyel, budapesti főkertészével közösen tervezte meg és rendezte be az Állatkerti Pálmaházat. Ilsemann 1912-es halálát követően  1913 február 1-től nevezték ki  a Fővárosi Kertészet vezetőjévé, mely funkcióját 1930-ig látta el. Ez alatt számos budapesti közpark meg-és áttervezésében vállalt meghatározó szerepet, többek között nevéhez fűződik a Városmajor és a Gellért-hegy, a Jászai Mari tér, valamint az Országház tér (mai Kossuth Lajos tér) kertészeti tervezése is.

A rondó geometrikus virágágyai 1927-ben

 

Egyik legnagyobb szabású munkája a Városligetnek a kor ízlését tükröző áttervezése, átalakítása volt. Erőteljesen „belenyúlt” a Városliget Nebbien tervei által kialakított angol kerti struktúrájába.

A Városliget központi része Räde tervei alapján a rondó- a virágágyakkal tagolt, historizáló korzó-Iparcsarnok tengelye lett. Tevékenysége révén a lágy vonalvezetésű íves utakat több helyen felváltották a nyílegyenes korzók és  allék, a kötetlen formájú tereket pedig a szigorú geometrikus formákat követő terek.  A kertépítészet korabeli divatja szerint újratervezte a városligeti séta- és közlekedési utakat, a pihenők és játszóterek arányát, tágas pázsitfelületeket létesített, és igyekezett dendrológiai értékű fákat és cserjéket meghonosítani. Átalakító munkájának lett eredménye a Széchenyi Fürdő előtti neobarokk hatású kertrész. A rondó képét is jelentősen megváltoztatta, impozáns, a franciakertek stílusjegyeit viselő geometrikus elrendezésű virágágyakat, sétautakat komponált az angolkertbe, melyek kétségkívül elegáns részletei voltak a Ligetnek, viszont az egyöntetű, tájképi stílust megtörték.  

A Széchenyi fürdő előtti neobarokk kertrészlet 1927-ben

 

1917.  decemberében  „a háború alatt kifejtett buzgó szolgálata elismeréséül  III . osztályú polgári hadi érdemkereszt kitüntetésben részesül”, majd 1918. augusztusában „ a hazai kertészet fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréséül” a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki.  1930-ban nyugdíjba vonul. Ebből az alkalomból „a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül szerzett érdemei  elismeréséül magyar királyi gazdasági főtanácsos” címet kapta meg.

A Kertészeti Szemle 1930. júniusi száma így méltatta munkásságát:

„Räde  igazgató közel két évtizedes működése alatt a székesfővárosi kertészetet magas fokra fejlesztette, nemcsak a sétáló közönség szempontjából, hanem belső, kertészeti szempontból, európai viszonylatban is előkelő helyre emelte. Különösen a háború és az azt követő évek súlyos és komoly pusztulásainak pótlásánál és a szfőv. kertészet újjá alakításánál mutatta meg nagy szaktudását. Munkáival példát mutatott a városi kertészek részére és maradandó módon hagyta örökül a képzett, tudós kertész munkáit.”

82 éves korában, 1946. február 20-án hunyt el Budapesten.

Városliget intézményei