Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Állatkert

Egy ország mozdult meg 1862-ben az új pesti Állatkert alapításának hírére, noha a Kubinyi Ágostontól származó ötlet akkor már 20 éve megszületett.  A Xantus János elnökletével működő Állatkerti Bizottmány az induláshoz szükséges pénzalapot részvényjegyek kibocsátásából fedezte, Pest város Tanácsa pedig jelképes összegért biztosította a vasút melletti csemetekertként funkcionáló földterületet az intézmény számára. Az építkezés példás gyorsasággal haladt, a legkitűnőbb szakemberek részvételével. Az állatházakat Szkalniczky Antal és ifj Koch Henrik építészek alkották, a kerttervezési feladatokat Petz Ármin Pest város főkertésze vállalta. A legnagyobb munkát, a Kert benépesítését azonban az ország lakossága végezte: a legszegényebbektől az ismert világutazókig önzetlenül adományoztak állatokat az új Állatkertnek. A megnyitáskor  - 1866. augusztus 9-én - 11 nagyobb és számos kisebb állatházban mintegy 500 egyedet láthatott az ámuló közönség, köztük a Ferenc József adományaként érkezett különleges fajokat.
Bár a látogatók száma a várakozásokat felülmúlóan alakult, hamar világossá vált, hogy az Állatkert adományokból és belépődíjakból képtelen fenntartani magát. Az állandósuló anyagi gondok megoldására – városi támogatás és mecenatúra hiányában - a vezetés a látogatószám növelését tűzte ki célul. Egyre szaporodtak a kertben az oda nem illő látványosságok: tűznyelők, kötéltáncosok, távoli országok artistái, csodabogarai mutogatták váltakozó színvonalú produkcióikat a közönségnek. Ekkor bukkant fel Pesten Bratz Katalin kötéltáncosnő, de jegyet válthatott a közönség „valódi sziú indiánok” nyilazással tarkított harci bemutatóira is. 1872-ben az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, de pusztán ez a tény és az, hogy a várostól és  a kereskedelmi minisztertől is kaptak támogatást, nem sokat változtatott a kilátástalan anyagi helyzeten. Emellett a közvélemény idegeit borzolta, hogy télen a ligetben bóklászó rókák(!) tizedelték a vízi szárnyas állományt, hogy megszökött egy kígyó (12 nap múlva lett meg), hogy egy medve széttépte gondozóját és hogy leégett a zsiráfház.


A pesti állatkert - Petz Ármin rajza (forrás: Vasárnapi Újság)


A fenti előzmények után 1873-ban került az intézmény élére az új igazgató Serák Károly. Direktorsága évei alatt készült el a Hauszmann Alajos által tervezett oroszlánház (1876), az új díszkapu (1885), gróf Semsey Andor adományaként egy új madárház, illetve további új állatházak. Nem maradtak el az állatbeszerzések sem, ekkoriban került a budapesti Állatkertbe számos oroszlán, bölény, elefánt, strucc, egy arab sejk ajándékaként pedig két tigris. 1883-ban megszületett az első pesti zsiráfbébi, 10 évre rá pedig beköltözött új otthonába Jónás, a víziló, aki több mint két évtizedig volt az Állatkert sztárja. A bevétel -maximalizálást az új igazgató is elsődleges célnak tekintette, a jól jövedelmező bérbeadások viszont mind nagyobb hányadot hasítottak ki az Állatkert értékes területéből. 1889 –ben Wulff Ede bérelt területet állandó cirkuszépület számára (Wulff Cirkusz), 1896 –ban pedig további 14 000 nm2 –t foglaltak el  a Millenniumi ünnepségsorozatra készült Ős-Budavára mulatókomplexum építményei.

A század végén rohamosan bulvárosodó közízlést egyre hátborzongatóbb produkciókkal igyekezett az igazgatóság kiszolgálni. Az artisták mellett megjelentek a testi fogyatékosságaikat aprópénzért mutogató vásári figurák, illetve a szimpla szélhámosok is a kínálatban. Így került a programba miss Cora, a szakállas nő, fejüknél összenőtt sziámi ikrek, koplalóművészek, tűznyelők és „majomemberek”.
Utolsó felívelő szakasza a Serák-féle Állatkertnek a Millenniumi ünnepségek alatt volt. A bemutatott állatok száma meghaladta a kétezret, a látogatóké pedig túllépte a félmilliót. Az Ezredéves Kiállítás után azonban ismét pénzügyi nehézségek jelentkeztek, így amikor Ős-Budavár bezárt, az Állatkert fokozatosan csőd közeli helyzetbe csúszott. 

A korabeli –finoman szólva pikírt– pesti humor szerint az igazgatóság vasárnaponként hordárokat bújtatott a kimúlt oroszlánok bőrébe, becsalogatandó az amúgy gyéren szállingózó közönséget. 1907-ben aztán beköszöntött a krach, a belügyminiszter feloszlatta az Állat-és Növényhonosító Társulatot. Az Állatkertet a Főváros mentette meg úgy, hogy megvásárolta az állatokat és az épületeket, majd hozzáfogott egy új alapokon nyugvó intézmény terveinek kidolgozásához.
A megújuló Állatkert szakmai koncepcióját dr Lendl Adolf dolgozta ki, az időközben korszerűtlenné vált állatházak újjáépítésére a Főváros Neuschloss – Knüsli Kornél építészt kérte fel. A feladat hatalmasra duzzadt, első körben a terület tájkerti rekonstrukciójára került sor. A kert vasút felőli oldalát megemelték, a nagy tavat pedig lejjebb süllyesztették, az így létrejövő természetes hatást keltő lankás tájforma a területet is nagyobbnak láttatta. A lebontott Ős-Budavár helyén és a tónál  két hatalmas műsziklát emeltek. Az állatok elhelyezésére szolgáló épületek tervezésébe Neuschloss bevonta két fiatal tanítványát, az erdélyi tanulmányútról épp hazatért Kós Károlyt és Zrumeczky Dezsőt. Hármójuk keze nyomán alakult ki az Állatkert mai képe, az építmények egy része az egzotikus tájak építészetét, másik része pedig a kalotaszegi magyar falvak épületeit idézi. A megújult Állatkert 1912. május 20-án, élénk sajtóérdeklődés mellett nyitotta meg kapuit. A korabeli kritikák elismerően szóltak az intézményről, kiemelték az épületek szépségét és a gyűjtemény gazdagságát. Igazi szenzációt szolgáltatott Lendl régi álma, egy édes -és tengervízi akvárium létrejötte. Az igazgatóság rendkívül jól menedzselte a megújuló kertet, gyermekprogramokat, filmvetítéseket szerveztek, a téli gyér látogatottságú időszakban pedig korcsolya és szánkópálya állt a közönség rendelkezésére. Többek között ennek is köszönhető, hogy a látogatottság az I. világháború alatt sem csappant meg számottevően, bár a takarmányozás – különösen a  tengeri állatok élelmezése -  körül súlyos nehézségek jelentkeztek. A fókákat pl hiába próbálták édesvízi halra szoktatni, a kényszerű diétát egyetlen egyed élte csak túl.


A Bébi nevű idomított elefánt költözteti új helyére Jónás vízilovat 1912-ben


Lendl Adolfot 1919-ben eltávolították az Állatkert éléről, mivel a proletárdiktatúra alatt elvállalta – régi álma – a Természettudományi Múzeum koncepciójának kidolgozását. Utódául az Állatkertben egy évtizede dolgozó Hilbert Rezsőt nevezték ki. A következő évek nem tartoztak az Állatkert történetének fénykorához, mivel a háború utáni zűrzavar és a gazdasági válság hátráltatta a talpra állást. Ettől függetlenül az élet nem állt meg: a tervszerű állatszaporítások eredményeként sok kis állat született a kertben, melyek jó cserealapnak bizonyultak a nemzetközi állatbeszerzések piacán. Sikerült újra benépesíteni a jegesmedve- és fókakifutótkat, de a patások gyűjteménye is jelentős volt ebben az időben.
1929-ben új igazgató érkezett   - Nádler Herbert - , aki 1948-ig töltötte be ezt a posztot. Működése alatt újult meg az Afrika – kifutó, a Majomház, és nagyobb medencét kaptak a vízilovak is. Igazi szenzációnak számított az 1934-ben megszületett jegesmedve-bocs, mivel ez az állat fogságban nehezen szaporodik. Az igazán virágzó időszaknak a II. világháború, közelebbről Budapest ostroma vetett véget. 1944 telén az Állatkert szörnyű károkat szenvedett: mind a Nyugati, mind a Keleti pályaudvar bombázásakor találatot kapott. Sok állat légnyomástól pusztult el, mások éhen haltak vagy megfagytak a kegyetlen télben. 1945 tavaszára az Állatkertben mindössze 15 egyed maradt életben.

A Rákosi-korszak alatt a munkáskáderek egész országra kiterjedő területfoglalása az Állatkertet sem kímélte. Így lett 1948-ban az intézmény igazgatója egy cipőfelsőrész- készítő szakmunkás, aki azonban – szerencsére -  szakmai kérdésekbe nem szólt bele.  A háború után több mint tíz év telt el, amíg az Állatkert elkezdhetett magához térni. Az új igazgató, Anghi Csaba vezetésével felszámolták a háborús károkat, hozzákezdtek az állatállomány tervszerű bővítéséhez.

A Kert néhány éven belül talpra ált, javultak az állatok életkörülményei, megindultak a rendszeres kutatómunkák. Több új érdekes állatfajt is beszereztek, felújították az épületek jelentős részét és az állatkert bekapcsolódott a veszélyeztetett fajok megmentése érdekében folytatott fajmegőrző munkába. Az 1990-es évek közepétől kisebb magszakításokkal dr Persányi Miklós az intézmény igazgatója. Az elmúlt másfél évtized alatt gyakorlatilag teljesen megújult az  Állatkert. Számos műemléki állatházat rekonstruáltak, befejeződött a Pálmaház felújítása, újjászületett az Akvárium és a régi Majomház, új Papagájlak és Pápuaház épült, emellett a régi tervek figyelembe vételével, újra felépült a tóparti Krokodilház. 2012-ben elkészült a Nagyszikla belsejében kialakított „Varázshegy”, az élet keletkezésével foglalkozó korszerű, interaktív bemutatóhely. Megoldódott az Állatkert termálvízzel való fűtése és megújult a főbejárat épülete is.
Az Állatkert története során többször is veszített területéből: 18 hektáron nyitotta meg kaput, ma 10,7 hektáros területen működik. A régi Állatkert helyén áll a Gundel étterem, a Fővárosi Nagycirkusz és a Vidámpark is. Az utóbbi időben felmerült annak a lehetősége, hogy amennyiben a Vidámpark elköltözik, a felszabaduló területen az Állatkert terjeszkedhet, így  visszakaphatja az 1865-ben eredetileg neki juttatott terület jelentős részét.

 


A nagy tó - fotó: Bagosi Zoltán

Városliget intézményei