Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Cikkek

A nagy Regnum-blöff

Jókora gumicsontot dobott a Regnum Marianum újjáépítésén negyedszázada rágódó véleményvezéreknek a miniszterelnök, amikor a főpolgármesternek szegezte a kérdést, mit szólna a templom újjáépítéséhez. Az elmúlt 10 év eseményeinek ismeretében azonban a kérdés csak kommunikációs blöffként, és nem komoly szándékként értelmezhető. Majkó Zsuzsanna írása.

Amikor az ember úgy gondolja, sok meglepetés nem érheti már ebben a rétestésztaként nyúló hevenyészett ötletbörzében, amit közkeletű nevén Liget projektként szoktak emlegetni, hirtelen előkerül a miniszterelnöki bűvészcilinderből a valaha a Ligetben állt épületek aduásza, az 1951-ben lerombolt Regnum Marianum templom. Állítólag a közelmúltban, a kormányülésen vendégeskedő, frissen megválasztott budapesti főpolgármesternek szegezték a kérdést,  mit szólna a kommunista egyházellenesség szimbólumává nemesedett épület újjáépítéséhez. Azt persze nem tudjuk Karácsony Gergely mit válaszolt, de Orbán Viktor szerint nem volt elutasító.

A  Városliget sorsát szívükön viselők joggal kapták fel a  fejüket a hírre, hiszen újabb ligeti épületről ezidáig nem volt szó, azt pedig vélhetően az óvodások is tudják már, a templom újjáépítése nem része a Liget projektnek. Nem nehéz eldönteni ugyanakkor, hogy került a csizma a Karmelita kolostor asztalára. Jóindulatúan feltételezhetnénk ugyan, hogy maga a miniszterelnök sem igazodik már el az idestova 5 éve dübörgő, olykor hajtűkanyarokat vett projekt részleteiben, mégis az a valószínűbb, hogy nem erről van szó.


A dilemma eldöntéséhez érdemes felidézni az elmúlt 10 év eseményeit.

Elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök ne emlékezne, 2010-ben, az ő hivatali ideje alatt egyszer már parlamenti előterjesztésig jutott a templom ügye. Az újjáépítést szorgalmazó határozati javaslatot  a Jobbik nyújtotta be, hogy aztán az országgyűlés kormánypárti többségű, illetékes bizottsága azzal a lendülettel le is söpörje az asztalról az egész kérdéskört.

Nagy szerepe volt persze ebben a söprésben Semjén Zsoltnak, a miniszterelnök helyettesének a katolikus püspöki konferenciához írt, később nyilvánosságra került levelének, amelyben igyekezett megnyugtatni az egyházat: a kormány természetesen nem akar ellenükben templomot építeni, és ez olyan evidencia, amelynek áthágása szóba sem kerülhet.

Ezen a levélen felbátorodva tette közzé a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága bölcs közleményét, amelyben finom, de rendreutasító hangnemben hűtötte le az újjáépítést követelők kedélyét.

Azt írták: "A templomépítés az érintett egyház legbelsőbb ügye, nem civil kezdeményezés. A gyalázatosan lerombolt Regnum Marianum-templom helyett az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a '90-es években a Zoborhegy téren nagy templomot és plébániát épített Regnum Marianum néven. Az efféle Budapest más részére vonatkozóan terjesztett javaslatok – különös tekintettel arra a tényre, hogy nem a katolikus közösség, hanem civil kezdeményezés részéről indulnak ki – nem feltétlenül szolgálják a magyarság ügyét."

Úgy tűnik, az egyház jó érzékkel szimatolta meg, hogy a Regnum újjáépítését nem a feltörő hitéleti buzgalom, hanem a zsigeri komcsizás vágya inspirálta bizonyos, magukat civilekként deffiniáló csoportoknál. Bölcs döntés volt, hogy a katolikus egyház felebaráti szeretetet, a megbékélést, megbocsátást hirdető hitvallásával összeegyztethetetlen törekvésekhez nem kívántak asszisztálni. És reménnyel feltételezzük, hogy a jövőben sem kívánnak.

MZS