Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Iparcsarnok

Az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállítás legfigyelemreméltóbb épülete a kiállítás központi helyét elfoglaló, a főbejárattal szemben elhelyezkedő nagy Iparcsarnok volt, mely Ulrich Keresztély tervei alapján Kohn Jánosnak, a Schlick–gyár későbbi vasszerkezeti tervezőjének elgondolása szerint épült fel.  Hatalmas, neoreneszánsz stílusban készült kupolás épület volt, négy diadalkapura emlékeztető bejárattal, a saroképületek téglából és kőből, az összeköttetések vasból és üvegből épültek. A kupolát a magyar korona, az egyes bejáratokat a magyar címer díszítette. A főbejárat fölött Hungária páncélos, pajzsos szobra állt, mellette kétoldalt a műipart és kereskedelmet megszemélyesítő nőalakok, Hungária babérkoszorút nyújtott a műiparnak, a kereskedelmet pajzsával védelmezte.  Homlokzata a Keleti pályaudvar főbejáratához hasonlított, alapterülete meghaladta a 14000 négyzetmétert.
Az 1885-ös Kiállításon az Iparcsarnokban került bemutatásra valamennyi iparművészeti tárgy; 19 fülkében enteriőrszerű elrendezésben foglal helyet a bútor- és lakberendezőipar, amely a bútorokon kívül, kárpitos, szobafestő, tapéta és kárpitkészítő, faszobrász és aranyozó munkákat foglal magában. A fonó- és szövőipari kiállítás gyapjú, len, kender, juta, calicot, selyem, paszomány, köt-szövő, csipke, hímző és kékfestő iparokra terjed ki . A papiros ipar csoportjában található a könyvkötészet, a sokszorosító művészi iparágak között kerül bemutatásra a réz-, acél- és fametszés. A vas- és fémipari csoportban nyert elhelyezést a műlakatosság, rézművesség, kardművesség, lámpagyártás, finomabb fémipari cikkek. Külön csoportot képez az agyag- és üvegipar, az arany- és ezüstműves cikkek, ékszerek, apróáru és díszmű ipar: tajtékfaragás, csont ós borostyán, játékszer, fa, gyöngyház stb. ún. „galantéria" készítmények. A kiállítás bezárása után felmerült, hogy a világ klasszikus műalkotásairól készült gipszmásolatokat helyezzenek el benne. Egy másik ötlet szerint az egész csarnokot téli kertté kell varázsolni, ahol „lábadozó betegek enyhet találnak a téli hidegben” – írta a Pesti Napló. Végül megszületett a döntés: az Iparcsarnokból Kereskedelmi Múzeum lett. 1893-ban már az első magyar idegenforgalmi lap, a Budapesti Látogatók Lapja a Nemzeti Múzeum után másodikként említi: „Ne sajnáljuk az utat a kereskedelmi múzeumba sem, a hol tetszetős csoportokban képet nyerünk Magyarország iparáról, és kereskedelméről, mely ma már … tért hódít magának a közel keleten és a távolabb külföldön is.” A kiállítás 1894-ben átmenetileg elköltözött, mert az Iparcsarnok kibővítve, megnagyobítva része lett az 1896-os nagy Ezredéves Kiállításnak, ahol  - mint a kiállítás egyik központja - a bútor-, szövő- és anyagipari termékek bemutatóhelye volt. Ekkor épült meg a csarnok előtti elegáns korzó díszkerttel valamint a Világító Szökőkút, amely szombaton, valamint vasár- és ünnepnapokon este fél kilenctől tíz óráig kivilágítva működött. Így az Iparcsarnok és közvetlen környéke a millenniumi kiállítás reprezentatív központja lett. A kiállítás után 1897-ben visszaköltözött a Kereskedelmi Múzeum, augusztus 5-én nyílt meg állandó kiállítása és itt működött 1905-ös kiköltözéséig. Az Iparcsarnokot tovébbra is  művelődési célra kívánták hasznosítani. Itt helyezték el ideiglenesen a mai Néprajzi Múzeum ősét, a Néprajzi Tár anyagát, de a hely szűkössége igazi kiállítások megrendezését nem tette lehetővé.  Később számos időleges - főleg ipari - kiállítás helyszíne volt az iparcsarnok: volt itt "Papíráru kiállítás", "Automobil kiállítás", "Cukrászipari kiállítás" 1907-ben, "Hadirepülő kiállítás" 1917-ben, "Vasipari" és "Reklámkiállítás" 1927-ben. Télen állandó bútorkiállítás, évente május elején Tavaszi Nemzetközi Árumintavásár, ősszel pedig Országos Mezőgazdasági Kiállítás. A kiállítások mellett számos munkásmozgalmi rendezvénynek adott otthont a  Iparcsarnok és környéke, többek között itt zajlott le  1917. november 25-én az orosz forradalom melletti rokonszenv munkástüntetés.

A II. világháború során súlyos károsodás érte. Az épület kiégett, tetőszerkezete elpusztult, ezért lebontották.
Az épület "másodvirágzását" akkor élte, amikor a Városligetben működő Budapesti Nemzetközi Vásár egyik pavilonja épült újjá a helyén az Iparcsarnok egyes falmaradványainak felhasználásával. Ez volt a BNV V. sz. pavilonja, a Petőfi Csarnok. A részben tömör tégla, részben üvegfalas csarnok rohammunkában épült. Ennek voltak köszönhetőek az épület szerkezetében fellelhető deciméteres pontatlanságok. Miután a BNV elköltözött a Ligetből, az építményt már nem bontották le. Hasznosítására számos elképzelés született, ennek ellenére hosszú évekig bútorraktárként hasznosult, majd átalakítva és megújítva 1985-ben földszintjén megnyílt a  Petőfi Csarnok, emeleti részén pedig a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállítása.

Városliget intézményei