Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Mezőgazdasági Múzeum

Az Ezredéves Kiállítás bezárása után az Országos Magyar Gazdasági Egyesülés mozgalmat indított, hogy a lebontásra ítélt Vajdahunyadvár épületetcsoportot használják fel  Mezőgazdasági Múzeum céljára. Akciójuk eredménnyel járt, így 1897 szeptemberében megnyílhatott a múzeum. Ám hamarosan kiderült, hogy a nedves talajra csak ideiglenes alapozással felépült Vajdahunyadvár nem bírja a terhelést, a faszerkezetek penészedtek, elrohadtak.  Az 1898 végén készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a múzeum üzemeltetői jelezték az ingatlan állapotának fokozatos rosszabbodását, egyben indítványozták egy „új és állandó épület" létesítését. Ezen túlmenően a múzeumban uralkodó komfortviszonyok, a kiállítótermek fűtetlensége szintén indokolta a javasolt megoldás megvalósítását. 1899 májusában Darányi miniszterelnökhöz írott levelében Alpár Ignác, az épület tervezője még bizakodott, hogy a reneszánsz szárny, megerősítése után még több éven keresztül biztonságosan hasznosítható. Az állagromlás azonban megállíthatatlannak bizonyult, és az 1899 nyarán készült jelentések már egyértelműen a kiállítások lezárását javasolták. Végül a múzeum 1899-ben kiköltözött (a mai Rákóczi út 72. alatt működött ideiglenesen) és az életveszélyessé vált épületet lebontották. Ekkor művészek egy csoportja (Benczúr Gyula, Fadrusz János, Lotz Károly, Stróbl Alajos, Zala György, Lyka Károly és mások) a sajtó nyilvánosságát felhasználva követelte, hogy ismét építsék fel az épületegyüttest. A mozgalomhoz csatlakozott a múzeumi szakma is. Követelésük találkozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával, így 1902-ben meg is indult a Vajdahunyadvár immár tartós anyagokból történő újbóli felépítése.


A Vajdahunyadvára épületcsoportja
 

1904-re elkészült a reneszánsz és gótikus épületcsoport. Ezt követően a könyvtárnak szánt Jáki kápolna épült újjá, majd befejezésül a barokk szárny épült fel. 1914-től a környékbeli hívők kérésére a Jáki templomot felszentelték.

Az új épület a korábbi formáit követte, de mind alapozása, mind pedig falai már időtálló,  erős anyagokból készültek. Alpár ragaszkodott az 1896-os épületcsoport külső látványképéhez, de a belső kialakításban végrehajtotta a múzeumi funkciónak megfelelő módosításokat. A barokk épületcsoport belső udvarát megnövelte, és üvegtetővel fedte le. Így sikerült létrehoznia egy remek, felső megvilágítású kiállítóteret. A másik változás, hogy a korábban szabadon álló barokk-reneszánsz csoportot egy árkádos épülettel kapcsolta a gótikus épületekhez, ahol  egy előadótermet helyezett el. A keresdi Bethlen-kastély árkádos folyosóját nem építették újjá, viszont további helyiségekkel növekedett a Műjégpálya felőli várfal bástyája. Változott a királyi fogadórész alaprajza, mely azonban a mai napig nem alkalmas a Mezőgazdasági Múzeum kiállítási céljaira. A főbejárati hídról lebontották a faköpenyt, melynek révén egyszerűbb lett a kőhíd, ugyanakkor korlátját egy-egy a magyar és a fővárosi címert tartó kőoroszlánnal díszítették.

Az újból felépített múzeumot 1907. június 9-én ünnepélyes keretek között maga Ferenc József adta át, aki magyar királlyá koronázásának 40. évfordulója alkalmából érkezett Budapestre. „Ilyen intézmény alig van Európában” fejezte ki elragadtatottságát .
Az eredmény minden képzeletet felülmúlt: a múzeum 35 termében bemutatásra került 28 téma teljes keresztmetszetet adott a kor magyar mezőgazdaságáról. Az egyes kiállítások feldolgozták a gyakorlat és a tudomány legújabb eredményeit, tárgyalták a növénytermesztés és az állattenyésztés minden részterületét, csakúgy, mint a gépesítés, az élelmiszer-feldolgozás, a szőlészet, borászat, erdészet legfontosabb kérdéseit, de a látogatók megismerhették a gazdasági statisztika, a meteorológia legújabb eredményeit.

A II. világháború alatt az épületcsoport egy része megsérült, a gyűjtemény és a berendezés jelentős hányada megsemmisült. Rombadőlt a reneszánsz épület nyugati  szárnya, megsemmisült a Lőcsei óratorony és az eperjesi Rákóczi ház. Ez utóbbi kettőt a későbbi felújítás során már nem építették újjá. Komolyan felmerült, annak lehetősége, hogy a múzeumot kiköltöztetik az óbudai Schmidt kastélyba, és az így megürülő épületegyüttest Úttörő Palotává alakítják. A terv azonban szerencsére soha nem valósult meg.


A gyűjtemény az 1950-es években



Ma a Magyar Mezőgazdasági Múzeum több százezres muzeális tárgyállománya egyedülállóan reprezentálja a magyar mezőgazdaság történetét. Gyűjteményében megtalálható például az 1852-ben Magyarországra került első gőzlokomobil, továbbá hazai és külföldi mezőgazdasági eszközök és gépek széles spektruma. A látogatók és szakemberek körében egyaránt nagy érdeklődést vált ki a világhírű trófeagyűjtemény. A kiállításban időrendi sorrendben láthatók az egykor, vagy még ma is világrekordnak számító szarvas-, dámvad-, őz- és vaddisznótrófeák. A múzeum nagy értékei között tartjuk számon a XIX. században és a két világháború között az európai piacot uraló búzafajták kollekcióját.

Városliget intézményei