Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Műjégpálya

A Városligeti tavat gyakorlatilag az 1830-s évektől használták a gyerekek és a vállalkozóbb kedvű felnőttek telente csúszkálásra. Hagyományos értelemben vett korcsolyázásról akkor még nem beszélhettünk, hiszen a lábra csatolható sporteszköz még nem terjedt el Magyarországon. A téli sport meghonosítása felé az első jelentős lépést Kresz Géza, az Önkéntes Mentőegylet későbbi megalapítója tette, aki 1869. december 2-án a hajdani Steingassner kávéházban „15 bátor és előítélet nélküli” taggal megalapította a Pesti Korcsolyázó Egyletet.

 


A Lecner Ödön tervezte csarnok 1880 körül

 

A valódi nehézségek azonban csak ezután következtek. Először is gondoskodni kellett egy állandó pályáról. A belvárosból társaskocsival könnyen elérhető Városligeti tó jó választásnak ígérkezett, azonban azt azidő szerint a szegényebb rétegek gyerekei használták póriasabb mulatságokra, távol tartva ezzel az arisztokrácia leánygyermekeit. Kreszék a kiváló politikai kapcsolatokkal bíró Thaisz Elek pesti főkapitány segítségét kérték, aki a polgármesternél kieszközölte, hogy a frissen alakult egyesület a tóból egy részt lekeríthessen a tagok számára. Miután az osztálykülönbségeket ilyen kevéssé demokratikus módon elfedték, még meg kellett győzni a lányos szülőket a téli sportok haszna felől. Az 1860-s években ugyanis a korcsolyázást a felsőbb körök a hölgyek számára illetlen foglalatosságnak tartották, az orvosok pedig kifejezetten ellenjavalltnak gondolták. Nem kisebb név, mint a liberális beállítottságú báró Eötvös József sietett az ifjak segítségére, aki az ellenérveket badarságnak minősítve engedélyt adott lányainak a friss levegőn végzett, egészséges testgyakorlás elsajátítására. Ezután az egyleti tagok saját költségükön egy kis faházikót húztak fel a tó Állatkert felöli oldalán, „mely iroda, melegedő-csarnok és korcsolyafelkötő-helyiség volt egyszerre, mindössze egy rozoga asztallal, két székkel és egy ócska szekrénynyel volt bútorozva.  Egyik sarokban egy szalmazsuppokból rögtönzött pamlag állt, erre ültek a hölgyek, míg a szolgálatkész gavallérok felkötötték lábacskáikra az ócskadivatú, szíjas korcsolyákat.” (Vasárnapi Újság, 1904. január 31.)  A húzódozó arisztokráciának a végső lökést Rudolf trónörökös látogatása adta az 1870-es szezonnyitón.  Ezután a felsőbb körök tódulni kezdtek az addig télen kihasználatlan Városligetbe. A népszerűsítésben Kresz mellett - aki még korcsolya kiállítást is szervezett a Kristóf téren - a magas rangú feleségek jártak elöl. Rendszeresen szerveztek bécsi-virslis és teás uzsonnákat a jégen, Andrássy Manóné pedig egy kintornát adott kölcsönbe az Egyletnek, melyet maguk a fiatal urak tekertek felváltva.


Az ideiglenes jégpálya csarnoka 1895 körül


1874-ben a melegedő leégett, ezért újat kellett építtetni. A tervpályázatot nem kisebb név, mint Lechner Ödön nyerte, aki gyönyörű, keleties hangulatú csarnokot álmodott a tó Stefánia felőli oldalára. Az egyemeletes épület mindkét oldalához nyitott folyosóval egy-egy kisebb, nyolcszögletű pavilon csatlakozott. Az egyikben büfé, a másikban melegedőhelyiség kapott helyet. Az épület tó felől nyitott, fából készült tetőrészén helyezték el a zenekart. A földszinten volt a korcsolya-csatoló, felette pedig a nagyterem, ahol a garde-dame-ok (a fiatal leányok jó hírére és erkölcsire vigyázó idősebb nőrokon) élvezhették a pazar kilátást. 1879-re a taglétszámban, respektusban és anyagiakban is megerősödött Egylet már állandó világítás kiépítésére is tudott költeni, azonban a társasági élet kedvelt színterének számító ligeti jégpálya mindennél erősebben függött az időjárás szeszélyétől. Ha a tél enyhe volt, a tó csak január közepén, végén fagyott be, fájdalmasan rövidre szabva ezzel a korcsolyaszezont. Ezért folyamodvánnyal éltek a törvényhatósághoz, hogy egy kisebb, mesterséges jégpályát alakíthassanak ki a Stefánián, feljebb, a mai Olof Palme házzal szemközt. Így történt, hogy a Ligetben két jégpálya is volt az 1880-s években, egy a tavon, az enyhe telekre pedig egy locsolt, kisegítő pálya a fenti helyszínen. Az ott felhúzott pavilon Hofhauser Antal tervei szerint készült 1887-ben, és 1902-ig szolgálta a pesti lakosokat.
A 19. század vége felé a pesti korcsolyaéletnek nem a sport, hanem a társasági életben betöltött szerepe volt az elsődleges. Tulajdonképpen a báli szezon alig két hónapját sikerült így optimális esetben négy-öt hónapra nyújtani, ami a férjkeresés fázisában lévő fiatal lányok esélyeit is megduplázta. Valószínűleg ennek a vendégkörnek az igényei indokolták a tóparti pavilon 1893-s lebontását, és egy állandó, impozáns korcsolyacsarnok felépítését. Ennek terveit  a Közmunkatanács fiatal mérnöke, Francsek Imre alkotta, és még ugyanazon év decemberében fel is avatták az új, neobarokk jégcsarnokot A 115 méter hosszú épület követte a Lechner-féle elrendezést: a tó felőli oldalán helyezték el a korcsolyázók számára épített helyiségeket, a Stefánia felőli oldalon pedig az irodák kaptak helyet. Az épület előtt fakockákkal burkolt elegáns sétányt alakítottak ki, az alagsorban volt a korcsolya-csatoló a ruhatár és az öltözők. A pályát 12 ívlámpa világította meg, az egész beruházás 110 ezer forintba került, melyet teljes egészében az Egylet állt. 1897-ben az Egylet megszerezte a kizárólagos korcsolyázási jogot a tavon, a Főváros azonban kikötötte, hogy "köteles egy részt a  kevésbé vagyonos néposztály által szükségelt korcsolyapálya céljára felhasználni." Talán nem is gondolták a városatyák, hogy mekkora lökést adtak ezzel - ha máshol még nem is, a jégpályán - a lassan induló demokratizálódási folyamatnak.
Időközben a főváros kitisztíttatta a tavat, rendezte az azt tápláló Rákos patakot, valamint az elvezető csatornákat. Az 1901/1902-es évadban az enyhe idő miatt egyik pályát sem tudták megnyitni. Bizonyossá vált, hogy a korcsolyázási lehetőség biztosítása érdekében csökkenteni kell a tó vízének mélységét, azaz meg kell emelni a tó fenekét és le kell betonozni. A Korcsolyázó Egylet lemondott az ideiglenes kispályáról és anyagilag is hozzájárult a beruházáshoz. Az eredmény a csarnok előtti 8000 m2-es betonpálya lett. 1904-ben már jeges mikulásünnepségeket is rendeztek, majd egymást követték a különböző jelmezes-és táncrendezvények, jégünnepélyek a pályán.


Gyorskorcsolya-bajnokság 1927


Ezzel egyidőben jelentősen fejlődtek a jeges sportok is a Városligetben. Kezdetben főleg ügyességi és gyorsasági versenyeket rendeztek, amelyeknek még nem voltak állandó szabályaik. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) 1892-es megalakulását követően, 1893. február 8-án már teljesen szabályos gyorskorcsolya versenyt is rendeztek a Városligetben, bár ekkor még nem gyorskorcsolyával, hanem rövid korcsolyával álltak rajthoz.  
1895-ben itt tartották az első gyors- és műkorcsolya Európa Bajnokságot. Ez utóbbinak a legnagyobb sztárja Földváry Tibor volt, aki hosszú szőrmebundában és  kucsmában futotta le kűrjét. 1907-ben megalakult az első jéglabda csapat (jégkorong őse), 1908-ban Kronberger Lili, majd 1912-ben Méray Horváth Opika műkorcsolyázó világbajnok lett.

A háború miatt, jókora késedelemmel, csak 1926-ra készült el az 5600 m2-es műjégpálya, mely Bécs után a második gépi hűtésű pálya volt a kontinensen. A tómeder betonozott aljára csővezetéket fektettek, amelyben 7 fokos sós víz cirkulált, biztosítva az állandó minőségű jeget. Ezután egymást követték a rangosabbnál rangosabb jégünnepélyek, versenyek. 1926-ban Budapest jégkorong Eb-nek adott otthont, 1936-ban pedig ide látogatott a világhírű kanadai válogatott. Ebben az időben a lelátó tribün részét fűtötték, minden ülést kis elektromos lapocska melegített és két ülőhelyhez járt egy takaró is. Az 1944-es bombázások a jégpályát sem kímélték, súlyos károkat szenvedett az épület északi része, úgy, hogy 1945-ben már nem lehetett használni. Később nagy nehézségek árán újjáépítették. Újabb átépítésre csak a 60-as években került sor, ekkor az addig 300 m-es pályát 400 m-es standardpályává alakították át, ez volt ugyanis a gyorskorcsolya-versenyek rendezésének egyik alapkövetelménye.  Azóta szinte minden évben sor került kisebb nagyobb átalakításokra, de az alapokat is érintő rekonstrukciók elmaradtak.  
Mindent átfogó átépítésre 2011-ben került sor, amikor is a fejlesztés során az sportintézet rekonstrukciója és turisztikai funkcióbővítése valósult meg. A beruházás 1. ütemében a világhírű szabadtéri, mesterséges jégpálya rekonstrukciójára került sor, míg a 2. ütemben az 1893-ban neobarokk stílusban épült műemléki védelem alatt álló főépület teljes és korhű, a kiemelt idegenforgalmi területhez illő felújítása készült el a II. világháborúban lebombázott épületszárny újjáépítésével együtt.

Városliget intézményei