Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Nebbien Városliget terve

Heinrich Christian Nebbien Lübeckben  született  1779-ben.  Felsőfokú iskolái nem voltak, német minta-gazdaságokban szerezte ismereteit, otthonosan mozgott a mezőgazdasági, gazdaság-szervezési és kertészeti területek szakirodalmában. Nem volt harminc éves, amikorra már dolgozot Angliában, Németalföldön, Észak-Itáliában, Oroszországban, sőt 1806-ban még Magyarországon is. Ő saját magát gazdasági tanácsosnak, tanácsadónak tartotta, de ismeretei, tapasztalatai alapján bátran nevezhetjük tájépítésznek. 1818-től főleg Lipcsében sorra jelentek meg a birtokrendezéssel, erdészettel, tájszépítéssel foglalkozó írásai. Első nagyobb magyarországi munkája Tóalmás kastélykertjének kialakítása volt, majd ennek befejezése után elvállalta Brunszvik József országbíró alsókorompai kertjének kialakítását. Miközben a Városliget kialakításáról szóló pályázaton dolgozott, megtervezte Brunszvik Ferenc martonvásári angolkertjét is.  Nebbien 1821-ig maradt Magyarországon, eközben dolgozott az Andrássy, a Prónay és a Koháry családoknak. Haláláig, 1841-ig még mintegy nyolcvan további megbízásnak tett eleget, s nem csak kertek és parkok tervezését vállalta.

Nebbien városligeti tervén közel három évig dolgozott. Ez alatt lépésről lépésre, nagy műgonddal feltérképezte az 1 161 729 m2 nagyságú területet, mintavételek segítségével megvizsgálta a talaj minőségét, felmérte a terület fa és bokorállományát.

Pályázatának –a kor szokásainak megfelelően dagályos, versidézetekkel tarkított mintegy 19 oldalas– bevezetőjében hosszan és részletesen értekezett a művészetekről, több oldalon keresztül részletezve a kertészet történetét. A kertészt művésznek tekintette, aki a természet színeit nem palettájáról keveri ki, hanem a formákat és színeket készen kapja, hogy a fák, virágok színeiből az emberek számára minél többet mutathasson meg. Nebbien páratlan lehetőségnek látta a terv elkészítését, mert úgy vélte, hogy a világon elsőként ő tervezhet népkertet. Véleménye szerint a nagy európai közparkok inkább szükségből születtek, míg a Városliget tudatos tervezés eredményeként fog megszületni.

Mind a felmérési rajzon, mind pedig a Liget új arculatát bemutató ábrán Nebbien gyakorlatilag két részre osztja a parkot. Egyrészt a félig meddig mocsaras tóra és környékére (ez a mai tó környéke és az Állatkert, Cirkusz Vidámpark által határolt terület, az eredeti Nebbien terven „C” és „D” betűk jelzik), másrészt a Liget túloldalára, ami inkább homokos, fákkal beültetett terület ( a mai Ajtósi Dürer sorig húzódó rész, mely a rajzokon „A” és „B” betűvel van jelezve). A mocsarat  (amit még Batthyány József mérnöke, Wistch kezdett tóvá alakítani) kellemes alakú és arányú tóvá akarta formálni, benne két –egy kisebb és egy nagyobb– szigettel. A nagyobbik megközelítésére egy hidat tálmodott, amelyen át az odatervezett majort („épületében tejvendéglővel") lehet megközelíteni.

Úgy tervezte, hogy a major magába foglal majd istállót, górékat, a karámban csikókat meg teheneket, az udvaron csirkéket, libákat. Mindezt egyrészt azért, hogy az oda látogató embereknek fogalmuk legyen a vidéki életformáról, másrészt pedig azért, hogy az itteni vendéglőben állandóan friss tejet, túrót, sajtot és egyéb tejterméket szolgálhassanak fel a vendégeknek (Az épület romjain felépült ház még ma is látható a Városligetben a tó mellett.).  „Azzal, hogy ez a most még mocsaras terület nagyobb része egy szép tó víztükrévé alakul, a megmaradó rész dús rétté (pázsittá) válik. Ez a nagy kertrész új arculathoz jut, mert a töltésekből, tóból kihordott föld dúsan termővé teszi majd azt. Festői lesz majd az a látvány, amit ez a közel 25  hektáros tiszta víz égszínkék színével, sík tükrével nyújt! A tó vizén hajók, csónakok ringanak, a háttérből kiemelkedik a sziget. E bájos festői képhez hozzájárul majd a növényvilág tömege és gazdag színárnyalatai. A szigeten a sötét bokrok közül kifehérlenek a haza jeles férfiainak emlékszobrai. Ezek a szobrok a nemzet szellemi életének mesteri ábrázolásai lesznek. A távolság, az ide fehérlő Buda, a maga pompás környékével, gyönyörű hátteret nyújt és az egész tájat elbűvölővé, csodálatra méltóvá fogja tenni" – írja pályázatában. (A szoborpark, ha nem is a Nebbien által eredetileg tervezett helyen, de  később megvalósult, ez lett a Művészsétány. )

Tervében nem hagyta érintetlenül a Városliget másik oldalát sem. Oda kellemes ívben kanyargó patakot, a terület legmélyebb pontjára vízgyűjtő tavat (ez lett később a Hattyú- tó) tervezett, a patakocskán pedig különböző vízi játékok elhelyezését javasolta. Mivel nem szerette, mindenütt kerülte a merev, feszes formákat és az ilyen vonalvezetést. Ezért az ezt a területet átszelő fasort, melyet még az 1790-es évek közepén Stolcz János alakított ki, meg akarta szüntetni, hogy íves útvezetéssel köthesse össze a Liget áttervezett fontos útjával, „hogy eltüntessük a felszín mélyedéseit, elegyengessük úgy, hogy a terület vonalával egyenlővé téve az enyhe lejtéssel simuljon a tóhoz". Tervében változatlanul hagyta a területet szegélyező, azt körülölelő körutat, miután azt jól megtervezettnek, hajlásait művészien alakítottnak ítélte. Az tervezte, hogy a kert széleit magas növésű, a szelet és a port felfogó fákkal ülteti körbe.
Pályázatában részletesen kifejtette véleményét a fásításról és annak esztétikai hatásáról is. Úgy tartotta, hogy az ültetésben a hasáb, a piramis, a cilindrikus, a kúp, a gömb és a felhő formákat kell használni. Ezen felül nagy súlyt kell helyezni a színekre. Ő maga háromféle zöld (árnyék-, halvány- és szürkészöld) szint különböztetett meg, de nem feledkezett meg a lombszín őszi változásáról, a szín tartósságáról, a virágzás színéről, sőt idejéről sem.
Abban a korban még meglehetősen szokatlan talaj- és éghajlattani vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a város éghajlata kedvező és alkalmas sok, eddig itt nem termesztett vagy nem díszlő növényfaj megtelepítésére. Aprólékosan leírta az általa kiültetni javasolt cserjéket, megkülönböztetve a külföldi, eddig ismeretlen vagy nem alkalmazott és a hazai ismert és alkalmazott fanemeket. Nagy tömegben való kiültetésre javasolta többek között a selyemfenyőt, a virginiai borókát, a platánokat, a keleti és nyugati tujákat, a tiszafát, a buxusfát, a ciprusi cédrust, a különböző Krisztus-töviseket és a fehér akácot. A hazai ismert fák közül diófák, török mogyoró, juharfák, hársfák, valamint lucfélék erdei fenyők beültetését tervezte. Tudta, hogy a fásítás „drága mulatság", az egyes facsoportok, ligetek (pagonyok) telepítésére rá akarta beszélni a város nagy és ismert családjait, hogy így nevük még inkább fennmaradjon és hirdesse áldozatkészségüket, dicsőségüket. Szerinte kell, hogy „.az utánunk jövő nemzedékekre átvigyék a fatelepítők dicsőségét ezek az emlékligetek, ezek a szél lengette dómok, a suttogó árnyékcsarnokok".

Nebbien úgy tervezte, hogy a Ligetbe látogató közönség, amely kettős fasoron át jut (mai Városligeti fasor) el idáig, először egy díszes, kapuhoz érkezik. A Városliget bejáratának tizennégy páros oszlopból álló, hatalmas kaput álmodott, melynek tetején Diána, a vadászat istennője szarvasfogaton vágtázó szobrát helyezte el. A szobor körüli bábkorlátos rész tetőteraszként funkcionált, ahová az oszlopok közé rejtett lépcsőn lehetett volna feljutni. A kapu falaira Nebbien magyar történelmi tárgyú reliefeket tervezett. A kapu két oldalán, szorosan egymás mellett, nyárfák magasodtak volna, mintegy falként fogva közre az építményt. A gigantikus kapun áthaladva a rundón találta volna magát az érkező. Nebbien tervében ez a Városliget egyetlen geometrikus kertmotívuma, középen szökőkúttal.

A Városliget legnagyobb szabású - s egyúttal legköltségesebb - építményének a kert délnyugati sarkába tervezett Amphiteátrum, a szabadtéri színház ígérkezett. Színpadterét hatalmas félkörívben vette körül a nézőtér háromlépcsős, kőből faragott emelvénye, lépcsőnként két-két padsorral. 1500 ülőhelyre és 2500 állóhelyre tervezte Nebbien, s méreteire jellemző, hogy a korabeli Pest lakóinak egytizede elfért volna a nézőtéren. Tervezője szerint mindenféle látványosság: színházi előadások, katonai parádék, tornaünnepélyek, léggömb-kísérletek, műlovas és harci bemutatók vagy tűzijátékok megrendezésére alkalmas volt. A nézőtér félkörívének közepén Nebbien egy-egy lovat mintázó szobortól közrefogott piramist, a széleken egy-egy fogathajtó szobrot, a lépcsők indításánál pedig vázákat és antik atlétaszobrok másolatait kívánta elhelyezni. A park távolabbi részén a terv szerint táncterem, képcsarnok és kaszinó is létesült volna.

A Városliget átfogó rendezése a tervező irányításával a pályázat lezárulta után elkezdődött. Jámbor Imre professzor, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának volt dékánja hívta fel a figyelmünket arra, hogy Nebbien terve  - az épületek kivételével -  megvalósítottnak tekinthető. A park lényegét adó növényegyütteseket elültették, és így kialakult a park térszerkezete, a sétányok és a tó vízfelülete, benne a két szigettel. A Városliget 1836-os állapotát az alábbi térképvázlat mutatja.

Városliget intézményei