Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Ős-Budavára

Az Ezredéves Kiállítás alkalmából nagyjából a mai Vidámpark területén felépült mulató negyed.

Felépítésére Mamorek István műépítész vezetésével egy részvénytársaság jött létre, üzletvezetője Friedman Adolf lett.  A gigantikus mulatókomplexum 70.000m2 –en 2 millió koronát meghaladó költséggel épült fel. A működés során csak a fák villanykörtével való kivilágítása naponta nem kevesebb, mint 500 koronába került. Fából, stukatúra gipszből felépített korhű épületei, utcái, terei, mecsetjei a régi Budavár hangulatát igyekeztek feleleveníteni (a Borsszem Jankó című élclap egész egyszerűen „Pappendeklipolisznak” nevezte). „Az egész anyag egy a bécsi cs. és k. irattárban megőrzött Budavár helyzetrajzából állott, melyet egy a keresztény seregben szolgált olasz műszaki tiszt készített abban a pillanatban, a midőn a keresztény hadsereg győzelmesen a várba vonul – továbbá néhány fametszetű képből, a melyen a sok örömre alkalmat szolgáltató győzelem van megörökítve” (Vállalkozók Lapja 1896. július 28.). Kis utcácskák, házak erkélyekkel, a budai Pasa háremével, török bazárral, minarett müezinnel,  mecset üvöltő dervisekkel.  A falak mögött vendéglők kocsmák, borkimérések, sörözők, mulatók, lacikonyhák, török kávézók, nagykávéházak, pezsgőspavilonok (a leghíresebb közülük Wabitsch Lujzáé volt) és csarnokszerű vendéglők kaptak helyet.  És sok-sok attrakció: Thompson Dilkings a 2.34 méter magasra nőtt ír óriás, a szakállas hölgy, a nyújtható bőrű csodaember, Aelvora a féltestű szépség, fakírok, akik üvegkoporsóban aludtak egész nap, koplalóművész, hőlégballon, izgalmas technikai csodák (telefonhírmondó, árnyékképek), és a több tucat statiszta, akik korabeli ruhákban táncoltak, vonultak, énekeltek. Itt lehetett megnézni a Régi Buda és Pest című panorámaképet is. Minden nap volt tűzijáték, a tereken zenekarok muzsikáltak.  Egy félhold alakú teraszon játszott a bécsi Deutschmeister együttes és Serly Lajos zenekara. A belépő 30 korona volt, ha valaki a kiállításon keresztül érkezett, akkor csak 20 koronát kellett fizetnie. Délelőtt 10 órától másnap reggelig volt nyitva, vendéglőiben, kávéházaiban és egyéb mulatóhelyein egyszerre akár 40 ezer ember tudott mulatni.
Naponta átlag 20 ezer ember kereste fel a mulatókomplexumot, de nagyobb eseményekkor 60 ezres tömeg hullámzott Ős-Budavára falai között.

Nagy ünnep volt 1896. június 26-án, ekkor várták a 200 000. látogatót. Aznap az első 3 látogató egy-egy zsebórát, a szerencsés 200 000-dik pedig egy aranyórát kapott ajándékba.

Az Ezredévi Kiállítás után jórészt támadások kereszttüzében még jó pár évig működött. Támadták egyebek között a hölgyek ledérsége miatt: „hangjuk ugyan késégbe ejtően kellemetlen, de a mélyen kivágott ruhák és a kellő időben legmagasabbra felemelt szoknya, a kaczérul villogó festék bőségesen pótolják az éneklés képességét.” (Népszava, 1899). Hála a remek tömegközlekedésnek (földalatti, omnibusz, stb), miközben a városi szórakozóhelyek, vendéglők szinte kongtak az ürességtől, itt  mindig teltház volt. Ezért a belvárosi vendéglősök összefogtak és közös beadványban támadták Ősbudát: felpanaszolták, hogy az Ős-Budavár kifosztja a vendégeket és azok egy árva fillér nélkül maradnak és visszatérve a városba már nem költenek többet. Nehezményezték azt is, hogy az Ősbudavára női alkalmazottakat tarthat, míg náluk legfeljebb a kasszába ülhet nődolgozó. Hogy a szeparékban történtekről már szó se essék! Tiltakozásuk eredménytelen maradt. Azonban hiába volt teltház, a vállalkozás évről évre egyre hatalmasabb veszteséget termelt. 1908-ra a kontinens legnagyobb mulatókomplexuma végleg és visszafordíthatatlanul csődbe ment. „Elegáns szórakozóhely volt Ősbudavára, ahová a vendégek fiákeren vagy konflissal érkeztek meg. Sajnos ez a tündéri hely megszűnt ….. Ősbudavára kastélyszerű épületeit, ódonra mázolt tornyait nem látjuk többé” (Tarjáni Vilmos Pesti éjszaka 1940.)

Városliget intézményei