Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Panoptikum

A mutatványos világ egyik kiemelkedő tekintélye, Fényes Márton még a Sugár úti (a mai Operaház helyén) vurstliban kezdte pályafutását. 1896-ban települt át a Városligetbe, és megnyitotta a Vurstli talán legtöbbet támadott intézményét, a Plasztikon névre keresztelt panoptikumot és a Bonctani Múzeumot. A két intézmény a Fényes család egy korábbi válallkozásában, a Fortuna Mozgó épületében kapott helyet, és a korabeli horrorra vágyó látogatók igényeit igyekezett kielégíteni. Az épület alsó termében több mint 100 viaszbáb kapott helyet. A bulvársajtóban hosszan taglalt kéj-és tömeggyilkosok mellett láthattak a borzongásra vágyók véres történelmi jeleneteket is, pl. keresztény római nő gyermekével az oroszlánok elé kötve” , vagy  „A félvilági Mágnás Elza, meggyilkolva és a mosókosárba gyömöszölve” címmel.  A látogatók a történelmi csoportban megnézhették „a Szarajevóban lelőtt Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét életük virágában”, míg az elrettentő blokkban egy betöréses gyilkosság megszólalásig hűen ábrázolt világába léphettek. A panoptikum viaszfigurái között „korunk nagy embereivel” is találkozhattak a látogatók: Mussolini, Hitler és Göring „társaságában” ott volt Sztálin, Trockij és Zinovjev is.  A felső szint – a Bonctani Múzeum – maga volt a borzalom. „Ez az egészségügyi felvilágosítás szolgálatában áll. A látogató itt értékes tanulságokhoz jut. Feltárulnak előtte az emberi test titkai, természethű preparátumokban megismeri a nemibetegségek keletkezését, pusztító hatását, szörnyű következményeit. S ezen okulva fokozottabban védekezik ellenük” írja nem kis cinizmussal a bemutatóról a Plasztikon 1944-es ismertetője. Lehetett itt látni spirituszban úszkáló embriót, a nemi betegségek különböző stádiumait viaszmodelleken demonstrálva és minden olyan borzalmat, amit csak ábrázolni lehetett. Az emberek mégis tolongtak, hogy bejussanak. Néhányan nehezen gyógyítható pszichés sérüléseket szenvedtek a látottaktól. Ide gyerekek be sem tehették lábukat, ám aki mégis megpróbált felosonni, azt a feljáratnál álló őr elhessegette.

Korabeli pletykák szerint egy pesti hölgy beleszeretett Waldemar Psilanderbe, a századelő népszerű „moziszínészébe”, ám mikor rájött, hogy soha nem lesz szerelméé, jegyet váltott a Panoptikumba és Psilander viaszfigurája előtt szíven lőtte magát. 1929-ben meghalt a tulajdonos és a viaszbábú készítő szobrász, de a családi vállalkozás tovább működött.   A háború alatt sok figura tönkrement, a megmaradtak hibáit gyorsan kijavították, így tovább működhetett a Panoptikum, bár a nélkülöző lakosság rendszeresen lopkodta a bábokról a ruhákat.  A háború után csak egy új lakóval, a náci tömeggyilkos Mengelével lettek többen a figurák. 1949-ben már érződött a recesszió a Panoptikumban is. Új szobor nem készült, a fenntartási költségek magasak voltak, mindent belepett a por, a takarítás drága volt „és kilyukadt Sándor király nadrágja, amiért 15 forintot kért a műstoppoló”. 1949-ben az új idők új szelével új lakók érkeztek: a kirakatba az akkori divatnak megfelelően felöltöztetett férfi és nő figurája került, lábuknál „Éljen az ötéves terv” feliratú tábla.  A Panoptikumot 1950-ben felszámolták, a bábukat elásták, az épületben, a 60-as években planetárium működött, majd lebontották.

Városliget intézményei