Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Szépművészeti Múzeum

Létesítéséről az 1896. évi VIII. törvény, azaz a millenniumi törvény rendelkezett. Az elgondolás  az volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának, az Országos Képtárnak, a Pyrker - gyűjteménynek, az Eszterházy –képtárnak, valamint az Ipolyi Arnold magángyűjteménynek és a Pulszky Károly vásárlásaiból összegyűjtött anyagnak az egyesítésével jön létre az új  a Szépművészeti Múzeum. A tervek szerint az Andrássy út folytatásában, a városligeti hídon túl, az Állatkert felé eső területen kellett volna felépíteni az 10000m2-es egyszintes múzeumot, ám a fővárosi képviselők ebbe nem egyeztek bele, mondván, hogy a Városligetből építkezés céljára nem szabad további zöldterületet kimetszeni. Évekig folytak az egyeztetések a helyszínről, közben felmerült, hogy a múzeum épüljön fel a mai Szabadság téren, esetleg ott, ahol ma a Rókus kórház áll. 1898-ban került szóba, mint esetleges helyszín a Műcsarnokkal szemben lévő terület, ahol ekkor a Feszty Körképnek helyet adó, sok vitát kiváltó, nem túl esztétikus épület állt. Bár a terület használatára Fesztynek több évtizedes opciója volt, végül 140.000 forintért lemondott a jogokról, így elhárult minden akadály és 1898 végén meghirdethették a Szépművészeti Múzeum tervpályázatát.


A múzeum az 1910-es években

 

Az 1899. márciusi határidőre kilenc pályamű érkezett. A zsűri döntése értelmében Pecz Samu terve kapta az első díjat, Schickedanz Albert és Herczog Fülöp közös terve pedig a másodikat. A döntnökök szerint egyik terv sem elégítette ki teljesen az igényeket. Pecz Samu a múzeum főhomlokzatát pl.  nem a tér felé alakította ki, hanem a Dózsa György út felé, ezért elhelyezése kedvezőtlenebb volt. Schickedanz és Herczog terve a főhomlokzatot szembeállította a már működő Műcsarnokkal, ezzel a teret egységesebbé tette, és muzeológiai szempontból az épület belső elrendezése is kedvezőbb volt.
Végül mai szemmel nézve, egyáltalán nem meglepő döntés született: újabb pályázat kiírása nélkül a kultuszminiszter Schickedanz Albertet és Herczog Fülöpöt bízta meg a végleges terv elkészítésével, és ezzel egy kézbe adta a tér arculatának kialakítását (hiszen Schickedanz terve szerint valósult meg a Műcsarnok, az ő tervei szerint folytak az Ezredéves Emlékmű munkálatai is). A 10300 m2 alapterületű múzeumot (melyből 6500 m2-en helyezkedtek el a képtárak, 3800 m2-en pedig a szoborgyűjtemény) 1906. december 1-jén Ferenc József jelen-létében ünnepélyes keretek közt adták át.
A tervezők az épület homlokzatát - a Műcsarnokéhoz hasonlóan - színes anyagokkal kívánták ékesíteni, ám sem erre, sem a plasztikai díszítésekre nem jutott pénz.  A reneszánsz csarnok felső boltíveit eredetileg Lotz Károly freskói díszítették volna, de hirtelen bekövetkezett halála miatt ezzel a munkával is a tervezőpárost bízták meg. Elkészülte után a kritikusok kereszttüzébe került az új múzeum.  Volt, aki a sok oszlopot, más a nemzeti jelleg hiányát, ismét mások a Műcsarnokéhoz hasonló, színes külső díszítés elmaradását vetették a tervezők szemére. A Múzeumban az addig különböző gyűjteményekben őrzött képzőművészeti alkotások kaptak helyet és egységes bemutatási lehetőséget. 1912-ben Pálffy János hagyatékaként 56 festmény –többek Tiziano, Veronese képei– és több mint 100 műtárgy került a múzeum tulajdonába. 1913-ban az ókori gyűjtemény bővült Paul Arndt német régész antik gyűjteményével, majd az első világháború után a Majovszky hagyaték révén többek között Delacroix, Manet, Renoir, Degas és Cézanne rajzai gyarapították a gyűjteményt. Nemes Marcell és Boros Jenő adományai révén a régi képtár és a régi szoborgyűjtemény bővült. A múzeum fénykora Petrovics Elek igazgatásának idejére esett: 1914 és 1935 között a múzeum Európa jelentős gyűjteményeinek sorába emelkedett.


A II. világháborúban elhurcolt műkincsek hazaszállítása - 1946


A második világháború során a Városligetet ért légitámadásokban a múzeum súlyosan megsérült. Az épületben keletkezett károk mellett súlyosbította a helyzetet, hogy az intézmény igazgatója, Csáky Dénes révén a legértékesebb műkincsek nyugatra kerültek, melyek zöme hosszas huzavona után igaz, hogy megromlott állapotban, de visszatért a múzeumba.
Az 50-es években került a Szépművészeti Múzeumhoz a Ráth György gyűjtemény és a Zichy képtár. Vásárlások és ásatások révén gyarapodott az egyiptomi kiállítás, illetve  jelentősen bővült a szoborgyűjtemény.
A magyar művészetet bemutató, egyre gazdagodó gyűjtemény szükségessé tette, hogy azt egy önálló intézményben helyezzék el. Ezek az 1957-ben alapított Nemzeti Galériába kerültek, míg a Szépművészeti Múzeum az egyetemes művészet emlékeit lett hivatott bemutatni. Az 1980-as években kezdődött rekonstrukció során, az épületen belüli tereket bővítették a két belső udvar befedésével, a Márványcsarnok, a Pergamon-szárny és az Antik-szárny alatti terek kiképzésével.  2011. februárjáig úgy volt, hogy az évtized egyik legnagyobb kulturális beruházásaként valósul meg a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítése, melynek döntő része az Európai Unió finanszírozásában került volna kialakításra.
A bővítésben többek között helyet kapott volna egy 1200 négyzetméteres terem az időszaki kiállítások számára, előadóterem, múzeumi bolt, kreatív foglalkoztatók felnőtteknek és gyerekeknek, valamint egy látványkonyhás önkiszolgáló étterem is, kávéházzal.  A bővülésnek köszönhetően a meglévő épületrész elzárt, jelenleg raktárnak használt terei is kiállítótérként funkcionáltak volna. A Kormány azonban a beruházást leállította. 2012-ben a Szépművészeti Múzeumot összevonták a Magyar nemzeti Galériával. Utóbbi gyűjteménye a tervek szerint a MúzeumLiget koncepció keretében megvalósuló új épületben kap majd helyet.

Városliget intézményei