Loading
  • 1.jpg
  • 2.jpg
  • 3.jpg
  • 4.jpg
  • 5.jpg
  • 6.jpg
  • 7.jpg
  • 8.jpg

Vurstli

Több mint száz évig a Városliget legnépszerűbb szórakozóhelye volt.

Az 1800-as évek elején egyre másra jelentek meg a Városligetben mutatványosok és egyéb csepűrágók. Ekkorra már a környező kerületekből szabadidejükben egyre többen egyre gyakrabban és egyre szívesebben jártak ki a Liget fái közé sétálni, pihenni. Ugyanakkor a város fejlődésével együtt járó építkezések (pl. a mai Vörösmarty téren a német színház) arra kényszerítették a mutatványosokat, hogy kijjebb húzódjanak a város széle felé. A mutatványosok olyan területet kerestek, ahol sok ember megfordul, és van hely felverni a mutatványos sátrat. Ezt találták meg a Városligetben.

Grossinger Leopold volt az első városligeti mutatványos. Ő 1810-ben állította fel körhintáját, majd őt követve egyre másra telepedtek meg újabb és újabb mutatványosok a Ligetben. Alig egy évvel Grossinger megjelenése után, 1811. június 3-án, a Magyarországon a Városerdőben került sor az első olyan léggömbrepülésre, amely már embert is szállított. Szintén a város belső területéről érkezett a Ligetbe a tiroli Aloys Schmidt, aki 1815 áprilisában kért engedélyt ahhoz, hogy a Városligetben mutatványai számára házikót építhessen. A saját tervezésű mutatványos bódéjában bemutatott műsor négy részből állt: az elsőben felesége természeti ritkaságokat mutatott be (krokodílust, kardhalat, fókát, lófejű disznót, valamint a színét váltó „néger kígyót”). a másodikban maga Aloys Schmidt lépett fel a számolni tudó csoda lóval, amelyik „patájával ki tudta dobbantani, hány óra van, vagy pedig hány éves valaki..” Ezután egyensúlyozó és gólyalábas produkciók következtek.  A műsor fénypontja a „Levegőképek” bemutatója volt.  Grossinger és Schmidt mellett és után egyre másra vertek tanyát mutatványosok és csepűrágók a Városligetben. Központjuk az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és Aréna út (ma Dózsa György út) által közbezárt sarkon volt. Azért itt, mert ez a hely közel volt a rondóhoz, ami ekkoriban a Városliget legrendezettebb része volt. 1830 körül itt már céllövölde és csúszda is működött, itt láthatták az emberek Antóniót a kardnyelőt és itt állt ki bárki ellen birkózni Horánszky, az erőművész. 1834-ben láthatta először a város közönsége Ernst Mensen norvég gyorsfutót, aki azzal kápráztatta el az embereket, hogy a Városliget elején lévő tisztást („rét-kört”) háromszor futotta körbe gólyalábakon, egy-egy kört négy perc alatt téve meg. Rövid pihenő után újabb futószám következett: 45 perc alatt 15-ször futotta körbe a tisztást, most már gólyalábak nélkül, 15 perccel kevesebb idő alatt, mint azt előzetesen ígérte. Korabeli sajtóhírek szerint „ a számtalan nép, melly tetszése szerint fizetett, mennyit akart, s a futás útját körülfogta, harsogó éljennel köszönté meg pálya végén ezen futóvendéget.” Ebben az évben produkálták magukat a „városi-erdőcskében”, az ún. csusztató hegy mellett Scalabrini József kötéltáncosai. A társulat tagjai „… többnyire még gyenge s apró nevendékekből állanak, s tőlek valami meglepőt várni nem lehet” – fanyalgott 1834-ben a Honművész c. lap. 1837-ben a Szépítő Bizottmány engedélyezte Tauber Fülöp részére, hogy tánchelyiséget építsen és itt nyílt meg 1838-ban az első igazi, azaz nem ideiglenes jelleggel épített mutatványos bódé (Wexlehner Sebestyéné). Itt tartották bemutatójukat a kötéltáncosok, ide telepedtek a körhintások, céllövöldések és erőművészek. 1846-ban a magyar Herkules, Toldy János birkózó volt az egyik fő attrakció, aki 200 ft díjat tűzött ki annak, aki őt földre dönti. Korabeli beszámoló szerint „akadt is egy tyroli ficzkó, ki a szép summácska reményében neki türkőzőtt, a magyar Herkulest megszégyenítendő, de alig tevé magát a meghatározott szabályok szerinti állásba, midőn már földre is fekteté őt hatalmas karja vitéz Toldy Miklós méltó utódjának.” 1862-ben a fő szenzáció a rázó medence volt. A kis medencébe Mária Terézia aranyakat tettek, és aki belenyúlt azt a medencébe vezetett gyengeáram megrázta.

A Városliget rendezésének következménye volt, hogy az 1870-es években a frekventált helyekről a mutatványosoknak kijjebb kellett költözniük. Ekkor foglalták el Bethesda kórházzal szemben lévő területet a mai Hermina út mellett, melyet a rendszeresen tartott tűzijátékok miatt akkoriban Tűzijáték térnek neveztek. Ekkor már állt az óriáskerék, 5-6 körhinta működött: pl. Linek úr emeletes körhintája vagy Kreutz bácsié, akinek masináját állítólag a pincében egy fehér ló forgatta. Ő egyébként eredetileg plakátragasztásból élt, később lett ringlispiles. Itt verte fel sátrát a híres cirkusztulajdonos ›Barocaldi és ekkor kezdte meg működését ›Hincz Gusztáv bábszínháza. Ekkoriban kapott 5 évre működési engedélyt Vasváry Kovács József, akinek a városi közgyűlés ekkor a Városligetben a Hattyú tó és a Tűzijáték tér közötti területen „egy közmulattatásra szánt útvesztő /:labyrinth:/ felállítását”  engedélyezi. Ekkoriban a körjátékok (ringelspiel), lövöldék, bábszínházak, hinták egy hónapra 1 Ft, egész idényre 4 Ft helypénzt fizettek.

1885-ben, az Országos Kiállítás felépítése miatt a Vurtsli ismét költözött: a mai Széchenyi Fürdő helyén ütött tanyát.  Az emberek imádták Helfgott bácsi két szamár vontatta gyorsfényképészetét, valamint Edi Müllert, akinek egy drót rángatására fejéből ki-be húzódott a haja. Már ekkor érzékelhető volt egy fajta társadalmi elkülönülés, szétválás: bizonyos helyeket (Cirkusz, jégpálya) inkább az arisztokrácia és a polgárok látogattak, míg a vurstli elsősorban az „alsóbb néprétegek” szórakozását szolgálta. A 19. század vége, a millenniumi ünnepségek ideje a Vurstli fénykora. Ekkor - nagyjából a mostani Vidám Park helyén - felépítették ›Ősbudavár makett városát, egyfajta szórakoztató "kombinátként". A fából, gipszből készült régi házak belsejében vendéglők kaptak helyet, a kacskaringós utcákon pedig, a török hódoltság díszletei között csodafakírok, táncosok, mulattatók léptek fel. 1896-ban nyitotta meg Panoptikumát a Fényes család. Hihetetlenül népszerű volt a Vurstli. A környező kerületek lakossága ekkoriban robbanásszerűen megnőtt, a főleg vidékről idetelepült szegényebb rétegek, a gyári munkások, napszámosok, inasok, cselédek, kimenős bakák hétvégeken áramlottak a Vurstliba. Ki gyalog, ki omnibuszon érkezett, hogy az egész heti fárasztó robot után, a mindennapok valóságából az illúziók világában tölthessen pár órát. A Vurstli kielégítette az ember legtitkosabb s vágyát és kívánságát. „A cselédlány, aki súrolás közben repülni vágyott, itt szálhatott a ringlispíllel, mesterlegény, aki hét közben gazdája durvaságát szenvedte, most hatalmas pofont kevert le – az automata négernek 5 krajcárért….a jegyesek, akik szerettek volna fiatalnak és szerelmesnek látni magukat házasságuk harmadik évtizedében is, odaültek Helfgott bácsi fényképészmasinája elé a papírmassé versenyautóba;az ember, akiből az istennek sem lett óriás, most törpeszínházba ment, hogy örvendezzék: nála is vannak kisebbek.” (Gyárfás Endre). Imádták a körhintákat, melyekből már egész sor volt és melyeket ekkor már gőzgép hajtott, de egyre népszerűbbek lettek a tükörlabirintusok és a különleges, gyakran meghökkentő és megütközést keltő látványosságok, mint pl. Madárfejű Lajcsika, vagy a szakállas nő.  A céllövöldék és az erőkifejtést igénylő játékok lehetőséget adtak a cselédlányokkal sétáló férfiaknak, hogy megmutassák ügyességüket és erejüket, hogy egyszer, egy pillanatra ”valakik legyenek”.

1906-ban határozat született a Vurstli Népligetbe történő „kitelepítéséről” ám a kiköltözés meg sem kezdődött.  Viszont 1908-ban a Vurstli mellett megnyílt az Angol Park, amelyik egészen más, új, friss színt hozott a tömegszórakoztatásba. Az Állatkert 1912-es bővítése is érzékenyen érintette a mutatványosokat, csökkent a területük, csökkent a bevételük. Ekkor ismét felmerült a költözés, most már több mutatványos át is települt a Népligetbe. A Vurstlit ekkor már végképp a kimenős bakák, cselédek és más szegény csoportok látogatták, az urak és hölgyek inkább az elegánsabb ›Angol Parkba jártak. Az első világháború után sokan elpártolnak a Vurstlitól, de a mutatványosok nem hagyták magukat, újabb produkciókat vetettek be a közönség visszacsábítására: a ruha nélkül táncoló három gráciát, a kínzókamrában a tű szúrását hang nélkül tűrő fiút, vagy az üvegcserepeken sétáló „hercegnőt”. Minden erőfeszítésük ellenére a 20-as években már csak tengődtek a mutatványosok: kiadásaik nőttek, bevételeik csökkentek.

A Vurstli utolsó költözése, pontosabban összeszorulása 1926-ban, a Széchenyi strandfürdő építése kapcsán történt. Ekkor a mutatványos bódékból csak egy sort hagytak meg az út déli oldalán. A többi mutatványos kártérítést kapott, vagy áttelepítették őket a Vurstli új helyére, a ›Mutatványos térre. Nem volt véletlen a Vurstli ide-oda telepítése: a cél nyilvánvalóan a tömegek és a közép- és felsőrétegek által látogatott helyek minél jobb elválasztása volt. A 30-as években még egyszer felmerült a Vurstli elköltözésének ötlete, ekkor a volt Lóversenypálya volt a cél.

A Vurtsli 1938. július 13-án látványos karnevállal ünnepelte 100. születésnapját.  Hatalmas ünnep volt, évek óta ekkora tömeget nem látott a Vurstli, akadt olyan is, aki erre a napra szabadságot vett ki, hogy láthassa a majomembert, a cowboyokat és Annuskát, a 9 éves, több mint 100 kilós kislányt. Fellépett a 3 Latabár testvér, Mezei Mária, Keleti László is, volt dizőzverseny és tehetségtelenségi verseny is. Ám ahogy elmúlt az ünnep eufóriája, minden ment tovább, mint régen. A Vurstli, úgy ahogy működött a háború alatt is, de egyre kevesebb látogatója volt. A háború után azonban már egy hónappal megjelentek az életben maradt mutatványosok és elkezdték kijavítani megrongálódott bódéikat. A Vurstli újra elkezdett élni, és működött egészen 1950 tavaszáig. Ekkor államosították az Angol Parkot és összevonták a Vurstlival, ezzel végleg eltűntek a mutatványosok a Városligetből

A Vurstliban a mindennapokon, a valós világon kívül lehetett kerülni. Mesébe illő világ volt. Az ország legjobb pszichológusai működtek itt, kikiáltónak, hintáslegénynek öltözve – egyetemi diploma, sőt elemi iskolai bizonyítvány nélkül.

Városliget intézményei